A tükör másik oldalán - A 15. összművészeti találkozó díjai

A díjátadó ünnepségen Szakály György Kossuth-díjas táncművész méltatta a produkciókat és mindenekelőtt Vándorfi Lászlót, a Pannon Várszínház igazgatóját, valamint Krámer Györgyöt, a fesztivál művészeti igazgatóját, akik 15 éve életben tartják ezt a fesztivált, amely sok mindenre büszke lehet, de leginkább arra, hogy van bátorsága felvállalni a megváltozott világ megváltozott esztétikai törekvéseit. Azokat az összművészeti, táncszínházi produkciókat hozzák el évről-évre Veszprémbe, amelyek sokszor radikálisan tágítják a színház horizontját, új technikákkal, szabad képzelőerővel újra definiálják a színház fogalmát. A fesztivál utolsó két estjén is ilyen alkotásokat láthatott a közönség. Ladányi Andrea táncos, koreográfus külön-díjjal jutalmazott előadását a közelmúltban elhunyt Koncz Zsuzsa fotóművésznek szentelte. A darab témája a valóságos világ és a fényképek közötti kapcsolat, az átjárás a párhuzamos világok, az élők és a holtak birodalma között. A mai modern világban ahhoz, hogy valami valósággá váljon, hogy tudomást szerezzünk róla, képnek kell készülnie róla. A fotók azonosítják az eseményeket, kölcsönöznek fontosságot nekik és teszik emlékezetessé őket. A szobaméretű színpad hátsó falára vetítve látjuk Ladányi Andrea líraian fotózott karját egy régi fekete-fehér fényképen, aztán mintha Veszprém belvárosa jelenne meg. Vagy legalábbis én látni véltem, mert ez az előadás olyan, mint egy Rochard-teszt, tág teret nyit a fantáziának. Ladányi hatalmas belső koncentrációval, intuitív, mikro ritmikus mozdulatokkal hatol át az emlékezés képein, idézi meg azokat egy korszerű videotechnikával behálózott szűk térben. Nem csak a színpad néhány négyzetméternyi hátterére, de a táncosnő testére is képek vetülnek. Mozdulatai megsokszorozódnak. Ladányi előnyben részesíti a fölfedező és újító törekvéseket, az új technikákat, akárcsak a fotóművészek. A fotózás töredékekben való látás, az előadás is ilyen töredékekből áll össze, amelyek ugyanakkor furcsamód azt éreztetik a nézővel, hogy a valóság lényegében korlátlan, a tudás újabbnál, újabb dimenziókat nyit meg. Ladányi Andrea koreográfiái olyan világot tárnak fel egyrészt a tánc, másrészt a zene, a fény- és a videotechnika segítségével, amihez nem szoktunk hozzá mintha a tükör másik oldalára vinné át a nézőt. Sokkal egyszerűbb és gyakorlatiasabb a témája a Bloom! csoport City (18) című előadásának, amelyet verseny műsoron kívül, a gálaesten mutattak be a fiatal táncosok. A 21 századi ember életének orwelli vonásait karikírozzák. A nagy testvér figyel és diktálja életünk tempóját, sokszor az elviselhetetlenségig fokozva. Aki ritmust veszít, aki akkor meztelen, amikor a többiek felöltöztek és fordítva, azt kiközösítik. Így működik a társadalom. De vajon szükségszerű-e ez? netalán kikapcsolhatnánk a nagy testvért? vetődik fel a nézőben a kérdés. Ezen el lehet gondolkodni, akár egy évig is, a tánc 16. fesztiváljáig, mert Vándorfiék ígérik: Jövőre, veletek, ugyanitt.

Maday Tímea ( Gangaray Dance Company) kapta a 15. Tánc Fersztiválja koreográfus-díját a a Közép-Európa Táncszínházzal közösen készült ArTeRrOr című munkájáért. A seregszemle háromtagú zsűrije (Szakály György Kossuth-díjas táncművész, Kutszegi Csaba táncművész, Artner Szilvia szakújságíró) a legjobb előadásáért járó díjat megosztotta a Figura (Arany-légy) és a Tünet együttes (Alibi) között. Előadói díjat kapott Jónás Zsuzsa (Duda Éva Társulat, Faun) valamint Fülöp Tímea (Bozsik Yvette Társulat, Az Ezeregyéjszaka virágai). Külön díjat vehetett át Ladányi Andrea, a Duna Táncműhely(Tizedik vőlegény), valamint a Brothers alkotói: Fehér Ferenc és táncosai. A Fesztivál fotósa címet dr. Holló Zsuzsa érdemelte ki. A közönség díját Bozsik Yvette társulata nyerte el. A leghűségesebb néző, Fürj Katalin jövő évi bérletet kapott.

A 15. Tánc Fesztiválja díjazottai