Bringás zarándoklat - Szerzetesek utazása a Szentföldre

Az atyát Ferenczy Gáborné, Lovas polgármestere köszöntötte, aki elmondta azt is, hogy az atya az előadásának második részében a gyógynövényekről beszél, hiszen maga is foglalkozik az ápolásukkal.

Gergely Gellért tihanyi atya elmondta: két  társával Halmos Ábel bakonybéli szerzetessel, perjellel és  Vincze Iván pannonhalmi testvérrel tavaly szeptemberben kerékpárral vágott neki a Szentföldre irányuló zarándokútnak, melynek során öt országban kerekeztek. Szállást legtöbbször kolostorokban kaptak. Ezért is vittek magukkal az útra  rövid reverendát is, hiszen fedetlen fejjel, pólóban és rövid nadrágban be sem léphettek volna a kolostorokba és monostorokba.

Ábel bakonybéli perjel atya, Iván pannonhalmi testvér és Gellért atya, tihanyi a közösség tagja, szentföldi zarándokútra indul szeptember 6-án Tihanyból

Mivel a szükséges ruhaneműket és a felszerelésüket is a kerékpáron vitték, alaposan meg kellett gondolniuk, hogy mekkora terhet cipelnek. Útközben ki kellett mosniuk a ruhájukat és ezek a legkönnyebben úgy száradtak meg, ha út közben a kerékpárjukra teregették őket. Egy alkalommal Gellért atya sárga pólója száradás közben beakadt a kerékpár küllői közé, ezért meg kellett állniuk.  Mivel meggyőződése, hogy semmi nem történik céltalanul, akkor találkoztak egy német fiatalemberrel, aki szintén kerékpárral közlekedett. Persze, nem úgy, mint ők, hanem a nagyobb távolságokat repülőgéppel tette meg, majd  a városok környékén biciklizett.

A három bencés szerzetes tavaly szeptember 6-án indult Tihanyból és október 23-án értek vissza Pannonhalmára. Kerékpáron 2360 kilométert tettek meg. Ezen kívül kompon utaztak további ezer kilométert. A tengeri utazás során kiszálltak és körülnéztek Cipruson is. A kompról megtudtuk, hogy csak hetente egyszer jár, és fő feladata a kamionok szállítása. Egyértelműen közölték velük, hogy csak akkor szállhatnak fel, ha az összes teherautó megtalálta már a helyét és valamennyi marad nekik is. Ha nem fértek volna fel, akkor egy hetet kellett volna várniuk a következő járatra.

Az atyák természetesen nem kerekeztek egész nap folyamatosan, hanem beosztották, akkor közlekedtek, amikor kevésbé sütött a nap. Naponta körülbelül száz kilométert tettek meg, a hegyekben hetvenöt-nyolcvanat, de voltak olyan nehéz terepek is, amelyeken negyven-ötven kilométerrel is meg kellett elégedniük. A nagyon nehéz terepeken éjszaka közlekedtek és nappal pihentek.

Az út során is naponta háromszor imádkoztak és szakítottak időt az olvasásra és az elmélkedésre is. Több állomáson volt módjuk arra, hogy vendéglátóikkal közösen misét mondjanak.

A kerékpárok már Szerbiában, a magyarok lakta Vajdaságban "jelezték", hogy külön törődést igényelnek, ott kapott először több kerekük is defektet. Az út során kilencszer kellett javítaniuk a gumikat, a végén már pár perc alatt végeztek a munkával.

Amikor megszomjaztak, teát kortyoltak, ebből legalább nyolcvan liter fogyott el. A teakeveréket itthonról vitték magukkal, volt benne - egyebek között - galagonya, kakukkfű, levendula, zsálya, izsóp. Nem is volt gondjuk se a szívükkel, se a tüdejükkel!

Gellért atya azt tapasztalta, hogy útjuk során a legtöbb helyen sok és nehéz munkát követelt a földművelés. A mezőgazdaságból élő emberek mindenütt sokat és keményen dolgoztak a megélhetésükért. Azokon a vidékeken, ahol kevés a víz és jobban vigyáznak rá, három hálózatot is kiépítettek. Az egyik az ivóvíz volt, a másikkal locsoltak a harmadik a szennyvíz. Mindenütt igyekeznek megfogni az ország területére érkező vizet, jöjjön csapadékként, vagy a folyók hozzák a területre. A gyümölcsösöket mindenütt locsolták, mégpedig csepegtető öntözéssel. A Szentföldön október elején azt mondták nekik, hogy náluk áprilisban hullott utoljára jelentéktelen mennyiségű eső. Nem csoda, hogy igazi kincsként kezelték a vizet.

Az atya arra számított, hogy például Görögországban majd mindenütt narancsligeteket lát, ehelyett gyapotot termesztettek a legtöbb helyen, amit igen sok vegyszerrel tudtak csak megvédeni a betegségektől. Szerbiában a  monokultúrás növénytermesztés tette kicsit unalmassá az utazást, napokig csak kukoricát láttak. A citrusféléket  számos betegség és kártevő támadja, nem véletlen, hogy ezeket is erőteljesen kezelik növényvédő szerekkel. Különösen a citromnál volt ez feltűnő.

Az utazás során arra is vigyázni kellett, hogy naponta többször táplálkozzanak, elegendő kalóriát és folyadékot  vegyenek magukhoz. Az út jelentős részén szinte kizárólag birkahúst ettek, még szerencse, hogy Gellért atya szereti ezt a zamatos húsféleséget.

A Szentföldi élményekről, benyomásokról egy másik cikkben számolunk be.

Gellért atya a gyógynövényekkel kapcsolatos elméleti tudását most éppen Halimbán gyarapítja. Elmondta: hamarosan  a tihanyi apátságban indul egy tanfolyam a gyógynövények gondozásáról és hatásukról, ha legalább harmincan jelentkeznek rá. Az atya arra is ígéretet tett, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, melyet március 25-én tartanak, vagy ennek jegyében, Lovason segít kertbarátoknak abban, hogy oltvánnyal szaporítsák a helyi védelem alatt álló bécsi szederfákat. A szederfát Magyarország egyes helyein eperfának hívják. Értékes gyümölcse, sudár megjelenésű fája méltó lenne arra, hogy ismét állandó helye legyen a kertekben.