A Balaton nagy szerelmese

A terem nem tágas, ezért csak 39 képet tudtak elhelyezni. A helyiség világítása sem a legmegfelelőbb, hisz nem kimondottan művek bemutatására, hanem kulturális és művészeti előadások céljából épült.

A városban élő Vágfalvi úr festményei azonban mintha kitágították és kivilágították volna a falakat. Tudomásom szerint a művész több száz kiállítását követően ez volt a legutóbbi, de reményeink szerint nem az utolsó. Bizakodásról azért illik szólnunk, mert Vágfalvi Ottó immár a kilencvenedik életév felé közelít. Ilona asszony, a feleség és Katalin lányuk szűkebb, illetőleg a barátok, műkedvelők bő társaságában szívesen elbeszélget, de ma már nem fest.

A balatoni városka Széchenyi utcájának otthonában gyakran megelevenedik a múlt. Akaratlanul is afféle összegzések történnek a rendkívül érdekes és értékes életútról. A művész úr az élete párjával lappföldtől Kínáig bejárta a fél világot, és mindazt megfestette, ami megragadta a figyelmét. A távoli Szerencsen született ember kezdetben a szülőföld embereiről és tájairól készített képeket. Közép- és főiskolai tanárai sikeresen fejlesztették képességeit, és kitágították érdeklődési körét. Megélhetési gondok, valamint a kor szeszélyes káderpolitikája vetették a Balaton vidékére.

Az ábrázoló geometriát tanult férfit a fűzfői Nitrokémiánál szerkezettechnikusként, később propagandarajzolóként, majd a kultúrotthon igazgatójaként alkalmazták. Az érdeklődési körének lehetőségét a szaktanácsadói beosztás, illetőleg a nyugdíjas kor hozta meg számára. Ez egybeesett a Balaton felé fordulással, pontosabban szólva a fűzfői öböl ezer arcának, rajongva szeretett zugainak művészi ábrázolásával. Legutóbbi tárlatán meglepett több egészen kisméretű, alig tízszer tíz centiméteres képe. – Szűkebbek lettek a lakások, a szobák. Igény jelentkezett ilyen alkotásokra is – érvelt Vágfalvi úr.

Vágfalvi Ottó a kiállítás megnyitóján a helyi civil szervezetektől egy lakatot kapott ajándékba. A kialakult szokás szerint ugyanis a csillagvizsgálóba látogató közéleti személyiségek, művészek az épület melletti lakatfára helyezik el, örök emlékül ezeket (Fotó: Orosz Péter)

Én ekkor felidéztem magamban a csillagvizsgáló intézetnél látott Kék Balaton című miniatűrt. Teljes egésznek és szépnek ítéltem meg a mi szeretett tavunknak egy szegletét bemutató festményt. A kicsi méret dacára látható rajta a Nap, a fény, a víz, a nád, és sorolhatnám. Tehát mindaz, ami jellemző erre a tájra. De a lényeg, hogy olyan összefüggésben, amilyen a több száz Vágfalvi mű egyikén sem érzékelhető. A művészet egyik, ha nem a legfőbb titka épp ez.

A másik, hogy a kép indítsa be a szemlélő képzeletét. Munkássága alatt pályatársai és művészeti írók cikkekben, sőt a képekről készült fotókkal gazdagon illusztrált könyvekben méltatták Vágfalvi Ottó művészetét. Miként a munkái közül száznál több, úgy a német és angol nyelvre lefordított kiadványok ugyancsak eljutottak más országokba, földrészekre. Idehaza se szeri, se száma egyéni vagy társas kiállításainak. Némely településen tíznél is többször megcsodálhatták gyűjteményeit.

Például 1988. augusztus 20-án az impozáns küngösi faluház avatását el sem tudták volna képzelni az ő tárlata nélkül, amellyel kapcsolatban a mester megjegyezte: Természetesen szívesen mutatom be képeimet mindenütt. A fűzfői kiállítás helyi tulajdonosok Vágfalvi képeiből állt össze, azonban a hely szűke miatt a szervezőknek sok festményről le kellett mondaniuk. Társalgásunk alkalmával az idős képzőművész keveset beszélt. Inkább csak emlékezett. De szerencsére jó egészségnek örvend.

Vágfalvi Ottó életútjáról legtöbbet a feleségétől tudunk meg, aki mindvégig hű társként inspirálta művészetét, és szívesen osztozott annak buktatóin, sikerein. A lányuk, Katalin, aki nyugállományba vonulásáig elismert pedagógusként munkálkodott, mostanában hallatlan elszánással az édesapa pályájának eredményeit igyekszik összegyűjteni, összegezni. Büszkén vallja, hogy sokan segítik őt. Mindazok, akik valamikor valamiképp megismerték a fűzfői mester páratlan művészetét, és akinek az alkotásai felejthetetlen élményt és örömet nyújtottak és nyújtanak számukra.