Sokszínű kulturális program a múzeumok éjszakáján

A Művészetek Háza szervezésében két helyszínen, a Vass László Gyűjteményben és a Dubniczay-házban 13 program közül választhattak az érdeklődők délutántól késő éjszakáig. A gyerekek – és este már számos felnőtt – a több méternyi, földre terített papírtekercsre rajzolt, Környei Ágota képzőművész múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartott, emellett koncert, slam poetry, performansz, tánc és rendhagyó tárlatvezetések színesítették a kínálatot.

Hegyeshalmi László igazgató vezetésével – Dj Titz időnként a kellemesnél néhány decibellel hangosabb, egyébként remek mixei mellett – gyerekek és felnőttek is részt vettek a „demokratikus festés” névre keresztelt alkotási folyamatban: két vászonra élénk színekkel közösen festették fel a ház udvaráról látható panorámát.

Az alkotás közben művészetfilozófiai kérdéseken tűnődhetett az arra fogékony szemlélő: ugyanazt a látképet ugyanabból a nézőpontból eltérően festette meg a változó létszámú alkotócsoport. A képek készítésével párhuzamosan hét órától a veszprémi zenei szakközépiskola tanulóiból álló Junior Dixieland Trió adott koncertet az időközben megtelt udvaron: repertoárjukon charleston, jazz-standardek és természetesen dixieland szerepelt. A zenészek a trió felállást olykor duóra cserélték: egy-egy dalban a bendzsó mellett csak a zongora vagy a trombita maradt.

A koncert után Nagy Bandó András tartott szubjektív tárlatvezetést a László Károly Gyűjteményben: a kiállítás katalógusából felolvasott részletek mellett a festőművészekről vagy képekről asszociált Ady-, József Attila- és Babits Mihály versek mellett saját költeményeiből is szavalt.

A bő másfélórás, ahogy Nagy Bandó fogalmazott, baráti együttléten több tucatnyian kísérték teremről teremre. Az olykor kicsit száraznak tűnő kiállítási katalógus-felolvasást az író anekdotái – például egy Szkok Iván-festmény megvásárlása körüli bonyodalmak vagy a párizsi Szent Mihály útján elszavalt Ady-versre adott párizsiak reakciója – mellett a festményekhez kapcsolódó megjegyzései, valamint Hegyeshalmi László kiegészítései oldották.

A geometrikus absztrakcióhoz sorolható festményeket felvonultató teremben a tárlatvezetés helyett a művészet alapkérdései merültek fel, míg az utolsó, többek között dadaista, futurista és a német bauhaus stílusában alkotó képzőművészek művei között a gyűjtők örök dilemmája került napirendre: kire hagyják és mi történik a gyűjteménnyel haláluk után. A hamarosan kilencvenéves László Károly még életében megnyugtatóan rendezte ezt a kérdést azzal, hogy Veszprémben helyezett el gyűjteményének huszadik századi darabjaiból mintegy kétszázat, zárta Nagy Bandó András a tárlatvezetést.