2013.07.19. 14:28
Kockáztathatják életüket a mentők?
A mentők az alig egy hete történt a várpalotai kettős gyilkossághoz (vadászfegyverrel lőtte le egy férfi a 68 éves szomszédasszonyát és a nála dolgozó középkorú férfit) is kiszálltak, a súlyosan sérült hölgyet ellátták és kórházba szállították.
Ennek ellenére a hölgy meghalt, de a mentők mindent megtettek azért, hogy megmentsék. Vállalták a veszélyes helyzetet ezúttal is, mint korábban annyi más alkalommal. Szerencsére, nekik nem történt bajuk. De vajon meddig mehetnek el a mentők azért, hogy másokon segítsenek? Kockára tehetik testi épségüket? Felkészítik őket a veszélyhelyzetekre?
Ezeket a kérdéseket tettük fel Tóta Tamásnak, az Országos Mentőszolgálat veszprémi mentőállomása vezetőjének. Elmondta, szabályzatuk ezekre a helyzetekre is pontos utasításokat tartalmaz. Amennyiben a mentők valamilyen veszélyhelyzettel találják magát szembe, mérlegelniük kell a helyzetet, és csak utána járhatnak el. Példaként említette, hogy a műszaki mentés a katasztrófavédelem (konkrétan a tűzoltóság) feladata. A közlekedési balesetekhez is minél előbb oda kell érniük, de nem azon az áron, hogy összetörjék magukat és a mentőkocsit.
Bűnügy, fegyveres konfliktus esetén a mentőegység azonnal a helyszínre siet, de csak akkor kezdhetik meg a sérültek ellátását, ha valamilyen formában meggyőződtek róla, hogy ők maguk nem forognak veszélyben. Ezt egyrészt jelezheti nekik a rendőrség, de átlátható terepen saját maguk is hozhatnak ilyen döntést.
A szabályozás abból indul ki, ha a segítségnyújtó bajba kerül, az nem csak számára hátrányos, hanem azokra is, akiknek segítenie kellene. Erről konkrét szabályok intézkednek, dolgozóikat rendszeresen kioktatják, felkészítik az ilyen és az ehhez hasonló helyzetekre.
Ha például egy bűncselekmény zárt területen történik (lehet ez kerítéssel lezárt rész is, mint például a várpalotai lövöldözésnél), a behatolást minden esetben a rendőrség végzi. Velük egyébként már a bejelentés pillanatától kezdve kapcsolatba vannak.
Sajnos, ennek ellenére előfordul, hogy inzultálják vagy rátámadnak a munkáját végző mentőkre, néha a hozzátartozók, néha pedig maga az ellátandó személy. Ám a rutinos mentők ezeket a helyzeteket általában kiválóan megoldják – különösebb pszichológiai felkészítés nélkül, ezt náluk a gyakorlat alakítja ki.
