A szélsőségekkel van probléma - a víz vesztes lehet

Dr. Somlyódy László akadémikussal, a rendezvény tudományos fórumának főszervezőjével és elnökével a tanácskozás jelentőségéről és hazai vizeinkről beszélgettünk.

- Milyen jelentősége van annak, hogy a világ jövője szempontjából stratégiai kérdésnek számító témáról rendezett világkonferenciának hazánk ad otthont?

- Magyarország számára a konferencia komoly elismerés és lehetőség. Az érdem a magyar diplomáciáé és elsősorban a köztársasági elnöké, aki tavaly a Rio+20 konferencián - 36 éves szünet után - kezdeményezte a víz csúcstalálkozó megtartását Budapesten. A konferencián részt vesz Ban Ki-Mun, az ENSZ főtitkára, valamint magas rangú diplomaták, kormánytisztviselők és itt van minden vízzel foglalkozó nagy szervezet. Ugyanakkor óriási nemzetközi szakmai érdeklődés övezi, jelen van a világ vízügyi-tudományos életének krémje is.

Dr. Somlyódy László akadémikus: - Sok országhoz képest szerencsésebbek vagyunk, mert a vízkészleteink jelentősek (Fotó: Mizsei Bernadett)

- Mi a találkozó célja?

- 2015-ben véget ér az ENSZ millenniumi célkitűzés programja. Legutóbb Rióban állásfoglalás született arról, hogy a következő periódusban a víznek nagyobb szerepet kell kapnia. Ma egységesnek tűnik a szakma és a nemzetközi politika is abban, hogy a víz előtérbe kerüljön a 2015 utáni fenntartható fejlesztési célok meghatározásánál. Lényegében az a tét, hogy itt és most sikerül-e elindítani ezt a folyamatot és a világtalálkozó végére tervezett deklaráció kellő lökést ad-e majd a vízzel kapcsolatos kérdéseknek.

- Milyen témák kerültek előtérbe?

- Öt témát emeltünk ki, ezek: a tiszta ivóvízhez való egyetemes jog, az integrált vízgazdálkodás a XXI. században, a jó vízpolitikai irányítás kihívásai, a zöld gazdaság a tiszta vízért és a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása. A viták alapján készül el a szakma álláspontját tartalmazó jelentés, amit a világtalálkozó végén a politikusok elé tárunk.

- Várható-e, hogy ennek hatására hazánkban változik a hozzáállás a vízzel kapcsolatos kérdésekhez? Mi lenne a legfontosabb?

- A vízzel való felelős bánásmódot már az óvodában el kell kezdeni tanítani, a hazai középiskolákban pedig sürgősen erősíteni kellene a természettudományok szerepét, hogy jó képességű fiatalok érdeklődjenek az egyetemek mérnöki karai, a vizes szakirányok iránt.

- Hogy állunk a hazai vizeinkkel? A Dunántúl valóban jobb helyzetben van az átlagnál?

- Sok országhoz képest szerencsésebbek vagyunk, mert a vízkészleteink jelentősek, így belátható időn belül nem fenyeget bennünket vízhiány. A víz 95 százaléka azonban a folyókkal kívülről érkezik és ez kiszolgáltatottá tesz. A Dunántúlon talán kevésbé, mint az Alföldön, de ott is vannak - például a Balaton és a Duna között - olyan területek, ahol a vízfolyássűrűség alacsony és már jelentkezik a szárazság. Ugyanakkor a Duna, Rába, a Dráva mentén nagyobb a vízbőség. Ezekkel az adottságokkal lehet jól gazdálkodni, például olyan vízigényes termékeket kellene termeszteni, amelyek keresettek a külpiacokon. A probléma nálunk is a szélsőségekkel van! A Balaton vagy a folyók esetében például az egyre gyakoribb magas, illetve alacsony vízállással. Emiatt most sem a kutatók, sem a tervező mérnökök nem tudják, hogyan méretezzenek. Pedig égető a kérdés, hiszen éppen a szélsőségek miatt fokozódik a veszély. Egyelőre csak az látható biztosan, hogy sokfelé a vízmérleg elemei kedvezőtlen irányba mutatnak. A víz látszik a globális felmelegedés legnagyobb vesztesének. Ezen a téren lesznek még meglepetések.