2013.12.29. 21:38
Szilveszterkor minden megtörténhet
Nincs két egyforma szilveszteri buli, még akkor sem, ha éppen ugyanaz a helyszín, s nagyjából ugyanaz a vendégkör is, mint az előző évben. A szilveszteri buli varázsa, hogy valami váratlan mindig történhet, mondta Csongrádi László, a Viktória Együttes vezetője.
Csongrádi Lászlót az a megtiszteltetés érte, hogy az Edda veszprémi buliján Pataki Attilát kísérhette (Fotó: Stiger Ádám)
Van némi rutin a Viktória Együttes háta mögött, a zenekar ugyanis 1970, december 23-án, Viktória napján alakult. A kisebb-nagyobb megszakításokkal és tagváltásokkal együtt lévő csapat legutóbbi formációját 1988-tól őrzi, a zenekar vezetője Csongrádi László. Az együttes sokszor lépett fel bálokon, szilveszteri mulatságokon, és hát ilyenkor mindig történik valami „rendellenes”.
Egyik évben Zalacsányban zárták az év végét, a kastélyban emelkedett volt a hangulat. Volt ott a résztvevők között egy olyan pár, amelynek tagjai pár nappal korábban mondták ki egymásnak a boldogító igent, s házaspárként ez a buli a nászútjuk része volt. A férfi be is vetette magát, és az ivásnak köszönhetően a mámor olyan fokára jutott, hogy tánc közben elesett. Csakhogy esés közben lebontotta a zenekar dobfelszerelését is, ami keltett némi riadalmat. Ennél is nagyobb volt a pánik, amikor kiderült, az ujjáról eltűnt a karikagyűrű. Azt persze nem lehetett kideríteni, hogy ekkor veszett-e el, vagy már korábban, mindenesetre nem lett meg az ékszer. Azt sem lehet tudni, ez okozta-e a pár szakítását, de már több szilveszteri buliban nem jelentek meg együtt, pedig a Viktória éveken keresztül ott játszott, s a közönség is állandónak volt mondható.
Csongrádi László mosolyogva emlékezett egy balatonfüredi évzárásra. Nagyon készültek, gondolták, hogy hosszú és nehéz lesz az éjszakájuk, hiszen német vendégek előtt kellett játszaniuk. Ehhez képest, amikor éjfélt ütött az óra a vendégek ellőtték a petárdáikat, a tűzijátékokat, majd szépen elmentek lefeküdni
Egy nagyvázsonyi szilveszter úgyszintén emlékezetes volt számára. Nagyon jó volt a hangulat, amikor az egyik vendég számot kért, méghozzá úgy, hogy ő akarta énekelni a dalt. Ezt ma a karaoke, de akkoriban ezt nem így hívták, s nem is volt olya felkapott. Szóval, a zenészek úgy gondolták, miért ne, s a mikrofon a vendég kezébe nyomták. Olyan nagy sikere lett, hogy a mikrofont egymás kezéből kapkodták ki a vendégek, mindenki énekelni akart. A mikrofon körbe járt, míg egy jócskán illuminált vendéghez nem jutott. Ő erőteljes artikulálással vette kézbe, tátogott, de hang nem jött ki a torkán. Kiderült, a férfi néma, azért nem tudott megszólani, csak erről abban a szilveszteri állapotban elfeledkezett. A „produkciójától” viszont a többiek is megnémultak
