Interjú Palkovics Imrével, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökével

Fotó: Nagy Lajos

Egyéves hálózatfejlesztési munkát értékeltek Veszprémben a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) vezetői. Ekkor beszélgettünk Palkovics Imrével, a szervezet elnökével.

- Milyennek ítéli meg a munkavállalók helyzetét ma hazánkban?

- A korábbi évek 15 százalékos munkanélküliségi ráta ma már nyolc százalék körülire apadt, ami örvendetes. Ugyanakkor ez még mindig azt jelenti, hogy munkaerőből túlkínálat van a piacon, a munkáltató pedig szabadon és alacsony áron tud válogatni közülük. Ebből fakadóan a munkavállalók helyzete továbbra sem könnyű. A gazdasági válság miatt anyagilag is rosszabb helyzetbe kerültek.

- Az új Munka Törvénykönyvéről (Mt.) mi a véleménye?

- Ez a válságot követően a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele szándékával született, csak sajnos a munkavállalók rovására megbillent a korábbi egyensúly, ebből fakadóan a munkavállalók gazdaságilag, szociálisan és a jogaikat tekintve is rosszabb helyzetbe kerültek. A célt, amit el kívánt érni a gazdaságpolitika, támogatni lehet, de maga az eszköz erre alkalmatlan.

- Mire gondol?

- A pótlékokat túlmunkákra, általában veszélyes környezetre fizetik. Az Mt. tervezett módosítása nyomán látszott, hogy ennek a számítási módja kedvezőtlen lesz a munkavállalók számára. Hiába harcoltunk, csökkentek a pótlékok, ezt mindenképen vissza kell állítani. Ne csapják be a munkavállalókat, ne csökkenjen a jövedelmük, különösen akkor, amikor extra teljesítményt nyújtanak, túlmunkát végeznek. Az Mt. azt is rögzíti, hogy a munkavállaló a munkaidőn túl nem tehet, nem mondhat bármit a munkáltatójával kapcsolatban, mert azért bírság szabhat ki rá. Ráadásul olyan módon, hogy annak még az eljárási szabályát sem rögzítik! Szerintem így a munkavállaló mintegy alattvalójává válik a munkaadóknak. Ezen is változtatni kell. Ha a munkavállalót magánemberként emberi méltóságában, a szólásszabadságában korlátozzák, ettől nem nő a munkahelyek száma, nem indul be a gazdasági növekedés; vagy ha mégis, akkor egész fura társadalom jön ki ebből

-  Mit tud ilyen helyzetben tenni egy szakszervezet?

- A hálózatfejlesztési projektünk keretében felmértük a munkavállalók helyzetét, ezt az állapotot közvetítjük a döntéshozók, a törvényhozás felé. Szeretnénk meggyőzni a politikát arról, hogy az eredeti szándékait más eszközökkel is el tudja érni. A megtermelt jövedelemből tisztességes osztozkodást tegyünk lehetővé a munkavállalók számára, beleszólást kérünk a megtermelt jövedelmek elosztásába, ugyanakkor szeretnénk megőrizni alapvető jogainkat, mint például az emberi méltóság, a szociális biztonság, a munkához való jog, a szólásszabadság.- A politika maghallja a szavukat?

- Pillanatnyilag a munkáltatói érdekeket hallják meg nyitottabb füllel. A politika azt gondolja, a gazdaság talpra állításának, a versenyképesség beindításának egyetlen letéteményese van: a vállalkozói szféra. Mi azt mondjuk, a gazdaság szereplői között ott vannak a munkavállalók, ők működtetik a befektetett tőkét, nélkülük, elégedettségük, méltóságuk, emberi szabadságjoguk megőrzése nélkül nem lehet előre menni. Rövidtávon hozhat eredményt a kiszolgáltatott helyzetű munkavállalói réteg, de nem öncél a gazdaság működtetése, nem öncél a profittermelés, hanem egy elégedett társadalom létrehozatala a cél, ezért a politikának egy kicsit nyitnia kell a munkavállalók igényei és problémái irányába is. Elérhető célokat tűzünk ki magunk elé, így megyünk előre.

- Melyek ezek?

- Ilyen például, hogy a minimálbér érje el a létminimum összegét. Reálértékben már elég rendesen növekedett a minimálbér, de még mindig alatta van az egy főre eső létminimumnak.

- Herendről indult az országos pályafutása a 90-es évek elején. Figyeli-e a Porcelánmanufaktúra tevékenységét, teljesítményét?

- Természetesen. Még mindig működik az a tagszervezet, amit annak idején az én részvételemmel alakítottunk. Nagy örömmel és boldogsággal gondolok vissza az akkori időkre, ami akkor nem túl egyszerűnek tűnő világ volt, de a mai bonyolult helyzethez képest paradicsomi állapot. A munkavállalók érdekében olyan eredmények születtek itt, ami mintaszerű lehetne az egész társadalomban: tulajdont, normális munkafeltételeket, nyilvánvaló megélhetést biztosító munkát szeretnénk a munkavállalóknak. Tudjuk, a luxusipar nagy válságon ment keresztül, de akiknek Herenden megmaradt a munkájuk, azok méltó emberi környezetben élhetik munkás hétköznapjaikat.