Tegyi Tibor emlékére

Adj okos tanácsokat, hiszen a te gyakorlott szemed másképp, színházasan lát. Mondd: ez így nem jó, próbáljuk úgy, te gyere be innen, te meg menj ki ott... Nem szólsz? Akkor nekem kell. Nem jó ez így. Nélküled. A társulatban azt szoktuk mondani: minket a kölcsönös szeretet és tisztelet, meg a játék öröme tart össze. Már tudjuk, a játék fájdalmas is lehet. Az űrt pedig képtelenség betölteni. A frázisok itt nem segítenek. Amikor elmentél, nem egyszerűen itt hagytál bennünket. Magunkra hagytál, és nekünk most meg kell küzdenünk a hiányoddal. Nehezebb feladat ez, mint emberül helytállni a darabban. Te már valahol az égi színpadon rendezed a következő előadást, de mondd, mi lesz velünk? Több évnyi együttlét, sok nehéz, de mindig vidám próba és előadás fűz bennünket eggyé. Mert a szórakoztatást véresen komolyan vettük. Emlékszel? Milyen jókedvűen készültünk az utolsó bemutatónkra. Hiszen játszhattunk megint, együtt. Másnap pedig új előadás várt ránk. De te elmentél. A csapat elnémult, lehajtott fejjel kerüljük a pillantásokat, vagy egymás tekintetét keresve hallgatunk, csak hallgatunk. Hát segíts nekünk! Gyere, ülj újra közénk, és játsszunk megint! Azt mondod nem lehet? Neked ezt is el kell hinnünk. Ég áldjon Tibor, barátunk, játszótársunk. Legyen neked könnyű a föld. Tudd, sosem felejtünk.