A huszár ezredes a Huszárok útján élt

Búcsúztatóján Porga Gyula Veszprém polgármestere mondta, „...nem hagyott itt minket egészen, csak csendben ellovagolt a naplementébe." Élete a lovakról, a lovas hagyományokról, a hazaszeretetről, magyarságáról szólt. Tizenegy évesen apródként vett részt a nagyvázsonyi Kinizsi napokon, majd ott tanult lovagolni, Iby Sándornál. Megtanult körmölni, patkolni, nyerget-, kantárt varrni, szabni, kovácsolni, a terápiás lovaglást, fogathajtást és mindazt, ami a ló és az ember közötti több évezredes kapcsolat alapja.A huszárság eszméjének jegyében elérte, hogy otthona utcáját Nemesvámoson Huszárok útjának, Lovason Huszár utcának nevezték el. Sokszor idézte Jókai Mórtól: Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló. Hazánk és kultúránk méltó képviselője volt évtizedeken keresztül a világ számos országában. – Túl a vallásiakon, három szentség létezik számomra: a magyar Szent Korona, a magyar nyelv és a hagyományaink, a néptánc, a népzene, a faragás és lehetne sorolni. A hazaszeretetről március 15. táján „illik" beszélni.

II. János Pál pápának Abonyi Gábor átadja a huszárszobrot Fotó: Abonyi Petra

Én háromszázhatvanöt napon át szeretem a hazámat, mindig jelen van az életemben. Haza. Ház. A ház a haza földjén fekszik, úgy hívják, Magyarország. A történelem nagyon fontos számomra. A huszárruhán rajta van az egész nemzet tehetsége, kultúrája. Miért? Először is, mert a történelmünkhöz tartozik, múltunk része. Aztán a viseletet – mente, dolmány, csákó, tarsoly, kösöntyű – szorgos asszonyi kezek alkották. Széchenyi István, aki szerintem a legnagyobb magyar volt, mondta, az a nemzet, mely történelmét nem ismeri, annak nincs jelene, de jövője sem, vallotta. A bajtárs, Somogyi Győző szerint „egyike volt azoknak, akik először elevenítették meg a magyar huszár dicsőséges alakját. Olyan igazi snájdig huszártiszt volt ő, amilyen a napóleoni kortól 1848-ig egész Európa szívét megdobogtatta.  Daliás férfi, magabiztos fellépésű elsőrangú lovas, kitűnő táncos.Kifogástalan egyenruhájában, hófehér kesztyűjében, ahogy vezényelt egy díszszemlét, ahogy államelnököknek jelentett, vagy amikor a bajtársi körben énekelt és táncolt...

A „veszprémi 9-es huszár" fogalom volt, példájára és mintájára az egész magyar nyelvterületen újra feltámadott a huszárság. Magyarország kultúrdiplomatájavolt, kitűnő nyelvtudása révén nemzetközi kapcsolatokat épített ki." Egy ausztriai hagyományőrző ünnepséget ekképpen elevenített fel Kovács Péter, a Magyar Hagyományőrség egykori főtitkára. – A hivatalos program után Gábor fesztelenül beszélgetett Habsburg Ottó trónörökössel, majd a koccintások közben kivel-kivel németül, oroszul, kicsit angolul és franciául. Majd, hogy a hölgyeket ne csak modorával és humorával szórakoztassa, leült a zongorához és részletet játszott a Kék Duna keringőből – mesélte. 1991-ben Gábor Veszprémben rendezte meg a Sándor Huszár Lovas Klub tagjaival – Magyarországon először volt ilyen esemény – a hagyományőrző egyesületek találkozóját, melyre külhoni lovasok is jöttek, Németországból, Svédországból, Ausztriából, Csehszlovákiából, Olaszországból, Oroszországból. Gróf Széchenyi István parancsőrtisztként részt vett 1813-ban Lipcsében a Napóleon elleni „népek csatájában". A lovas klub hét huszára első nemzetközi túráját a180. évfordulója emlékére lovagolta végig. Huszonnyolc nap alatt, ezerháromszáz kilométert. Abonyi Gábor öt alkalommal találkozott személyesen II. János Pál pápával.

Abonyi Gábor lánya, Petra fotókiállításán, mely a Lyon-Róma menetéről készült, a lovasi református templomban 2014-ben Fotó: Beke G. László

A legjelentősebbek érezte a 2004. évit. Az indíttatást az adta, hogy amikor 1814-ben VII. Pius pápa francia fogságából visszakerülhetett a Vatikánba, a Radetzky huszárok kísértek, Nepomuki Horváth János kapitány vezetésével. Az öt Sándor-, és egy kaposvári huszár a 190. évforduló alkalmából Lyon és Róma között ezt az utat járta végig. Belovagoltak a Szent Péter térre, melyet százkilencven éve nem koptatott huszár lovának patkója. Az audiencia kiemelt díszvendégei voltak, a pápa elsőként őket áldotta meg. A ceremónia végén Abonyi Gábor személyesen adta át a pápának a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt által felajánlott Hadik huszár szobrot. – Mit jelentett nekem a pápai áldás? Protestáns vagyok, de e kérdésben vallási megosztottságot nem szabad keresni, hiszen egy az Istenünk. Ezen az úton nem elsősorban a dolog katolikus, hanem a történelmi oldala érdekelt, tisztelet azoknak a huszároknak, akik a pápát annak idején visszakísértek Rómába. Ez volt a második találkozásom II. János Pál pápával, tisztelegtem az ő nagysága előtt. Megható volt, hogy magyarul szólt hozzánk: Isten hozott benneteket magyar huszárok, elevenítette fel a meghatározó élményt.

Róma, a pápai testőrségtől kölcsönkapott biciklivel, mert a „huszár a drótszamáron is huszár" Fotó: Abonyi Petra

Márfi Gyula érsek meghallván vállalkozásukat, így szólt tréfásan Abonyihoz: - Mi sem természetesebb, minthogy protestáns vitézek kísérjék a katolikus államfőt az örök városba. Jót nevetett, benne nem él ellenérés a pápistákkal szemben, fontosabb, ami összeköt bennünket, Krisztus urunkba vetett hit, a magyarság és a nemzeti hagyományok ápolása. Ekkor el is neveztem őt tiszteletbeli katolikusnak. Együtt vallottuk, ki a múltat nem becsüli, az a jövőt nem érdemli, emlékezett az érsek atya. Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója Wass Albert gondolatával vont párhuzamot a huszár ezredes életével: „Aki a magot ülteti, annak lelke él tovább a fában, s aki növekvő fát hagy hátra, az életet hagy hátra. Te magot ültettél, mely gyökeret eresztett az anyaföldben, a növekvő fát hátrahagytad, ez volt a te feladatod." Kolti Helga, Gábor társa így fogalmazott, a huszár ezredes távozását hírül adva: „Abonyi Gábor hosszú utakat tett meg élete során. Mindegyik nyomot hagyott az utókor számára. E legutóbbi is, a rákkal karöltve, sokaknak adott erőt, példát a kitartásról, a küzdésről, a végsőkig tartó hitről."