Hírek

2017.04.02. 11:40

Megtáncoltatja a nyugdíjasokat Bodnár András Istvánné, Zsóka

Veszprém - Amolyan városi szenzációként robbant a hír, hogy a megyeszékhelyen a szenior társastánc-tanfolyamon időnként 140-en vesznek részt csütörtökönként az Agórában.

Mátételki András

Az ötletgazda és főszervező, az egykori népművelő Bodnár András Istvánné, Zsóka, akit tanárként és törzsszurkolóként is ismernek a veszprémiek.

- Ez év január elején meghirdettem a klubvezetők fórumán a lehetőséget, attól kezdve egyfolytában csöngött a telefonom. Az első foglalkozáson százan vettek részt, ma már alkalmanként 120-140-en is összejövünk. Ez a létszám azért engem is meglepett. A két órán át tartó gyakorlást az öt klasszikus tánc alaplépéseivel kezdtük. A Balatonalmádiban élő Magda Balázst és táncos párját, Lakossy Zoltánnét kértem meg, hogy legyenek az oktatóink. A tánciskolából, már új hajtásként, kinőtt a nyugdíjasok ötórai teája.

A táncolást kíméletes sportnak fogjuk fel: megdolgoztatjuk a szívünket, izmainkat, "berozsdásodott" ízületeinket - magyarázza Zsóka, akinek a szívét nemcsak a tánciskola sikere dobogtatja meg. Már több mint húsz éve törzsszurkolója a veszprémi kézilabdacsapatnak.

Zsóka immár húsz éve törzsszurkolója a kézilabdacsapatnak, emellett számos programot szervez
Fotó: Mátételki András

Tavaly októberben - életében először - felszállt arra a gépre, amely a szurkolókat vitte Barcelonába, ahol a kézisek ugyan kikaptak, de számára életre szóló élmény volt ez az utazás. - Azóta megváltozott az életem: elfeledkezem a nyűgjeimről, bajaimról, minden könnyebbé vált a mindennapokban, hiszen legyőztem a repüléstől való félelmemet - mondja. Mindez bizonyítja, hogy hallgat két fiára, ők már többször is mondták: köszönjük, anyu, segítettél eleget, éld tovább most már a saját életedet! Zsóka mögött ugyanis küzdelmes, változatos sikeres életút húzódik, amely nem volt mindig könynyű tánclépés...

A kultúra, a művészetek, a tánc szeretete végigkísérte az életét. Annak idején mezőtúri leánygimnáziumban kötelező volt részt venni a a tánc- és illemtanórákon. A 16 éves lány az irodalmi önképző körben Shakespeare-szonetteket szavalt, rendszeresen segített a városi könyvtárban.

Érettségi után Tiszaroffon kapott állást a tanácson, majd egy év múlva sikeresen pályázott a fegyverneki művelődési otthon igazgatói állására. Megszervezte a dolgozók általános iskoláját, valamint a különböző szakköröket, s persze a hétvégi bálokat. - A népművelővizsgát Szolnokon tettem le, ahol megismertem későbbi férjemet, aki tagja volt a bizottságnak. Így lettem pesti lány , pontosabban budai. Onnan jártam át Rákoskeresztúrra, a művelődési házba dolgozni.

Álmomba ne jöjjenek elő a zsúfolt villamosokon való utazások. Szenvedtem a zajtól is, a férjem pedig attól - a Népművelési Intézet osztályvezetője volt -, hogy állandóan hadakoznia kellett az Aczél György-féle kultúrpolitikával. Egy idő után, büntetésből, "levezényelték" Almádiba, ahol a népművelési intézet továbbképző központját irányította. Én meg a művelődési házat vezettem 1975- 1983 között, ez idő alatt elvégeztem az egri főiskolán a népművelő pedagógiai szakot. Csodálatos éveket töltöttem Almádiban, itt született a fiam, András és Péter. Sajnos nagyon korán, 42 évesen elvesztettem a párom. A fiúk keveset láttak otthon, mert nyáron rengeteg programot kellett szerveznem. Hogy többet lehessek a gyerekeimmel, tanári állást vállaltam a helyi fiúnevelő otthonban.

Az intézet bezárása után Zsóka 22 évvel ezelőtt két fiával Veszprémbe költözött. A Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Speciális Szakiskolában kapott állást.

- Az enyhe fokban sérült, halmozottan hátrányos gyerekekkel csakis a szeretet nyelvén, őszintén lehetett beszélni. Ha hiszel bennük, hegyeket lehet megmozgatni velük. Sikereket értünk el a sportban és a művészeti versenyekben is. Tíz szép év után innen mentem nyugdíjba 2006-ban. Ezután sem unatkoztam, ugyanis van négy lányunokám, három Veszprémben, egy pedig Pécsen. A veszprémiek már iskolások, tanulnak, sportolnak és szívesen táncolnak is. Korábban én is vittem őket a különórákra, de már egyre önállóbbak.

Zsóka azt mondja sokáig félt váltani, felvállalni önmagát, görcsösen meg akart felelni másoknak, nehezen jött rá hogy fontos a saját örömeink és vágyaink megvalósítása. Hát, ezek után jutott el Zsóka a szenior-tánctanfolyamig, mint mondta kellett egy hívó szó amelyre elmozdultak otthonról a nyugdíjasok. A kulcsot hozzájuk is megtalálta, ugyanúgy, mint egykor a kistelepülés lakóihoz, az almádiakhoz, a problémás diákokhoz Ezekben a napokban már azon töri a fejét, hogy megalakítja a szenior színjátszó csoportot, amely ősszel lépne színre. Időbeosztásában azonban a kézilabdameccsek továbbra is elsőbbséget élveznek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!