Betyáros Csárdanap Vámoson

A Csárdanap résztvevői összeálltak egy közös fotózásra a Vámosi Betyárcsárda udvarában

A Csárdanapnak régi hagyománya van a Vámosi Csárdában, bár korábban inkább motoros találkozónak számított. A jelenlegi üzemeltető, Száva Zoltán négy éve működteti a csárdát, és akkor élesztették újra, a népi hagyományokra kiélezve a Csárdanapot, amely így betyártalálkozóvá is vált, ahová a betyárok mellett, népviseletbe öltözött lányok, asszonyok és gyerekek, azaz a családtagok is eljöttek.

A Kiskunságtól egészen az Észak-magyarországi részekig sokfelől érkeztek betyárok és pásztorok is a találkozóra. Az idei Csárdanap programjában szerepelt főzőverseny is, amelyen kilenc csapat indult, akik bakonyi betyár-, illetve pásztorételek készítettek.

A rendezvények egyik célja az volt, hogy az idelátogatók ismerjék meg az ország minél több tájegységének egyrészt a gasztronómiáját, másrészt például a viseletét – mondja Szerencse János, aki Komáromból érkezett a találkozóra, és akitől megtudom, hogy betyárrá nem válik az ember. Annak vagy születik, vagy az lesz valaki.

Elmondja azt is, hogy minden egyes betyárcsapatnak megvan a hierarchiája. Vannak az öregek, és a fiatalok. Az erősebbek, és a gyengébbek. Vannak az állat és jószágtartók. Mi a gasztronómiát, a vendéglátást képviseljük. A hagyományos paraszti és magyar ételkultúrát és annak elkészítési módját próbáljuk Zoltánnal együtt továbbítani.

A társaságunkon belül megtalálhatók a hagyományos paraszti építészetet képviselő kőművesek, vagy jószágtartó, tanyán élő emberek, de vannak kétkezi munkások, akik ostorkészítéssel, bőráruval, szarufaragással, vagy lószerszámkészítéssel is foglalkoznak, tehát sokrétű a társaság.

A napi politikát megpróbáljuk abszolút kizárni ebből, mert megosztja az embereket. A hagyománynak ezt a részét próbáljuk tovább vinni, kinek mi az erőssége  – fűzi még hozzá a komáromi betyár.

Mivel nem túl nagy a létszáma azoknak, akik viseletbe öltözve a betyár hagyományokat őrzik, ezért betyáravatás is szerepelt a programok között. Az utánpótlásra is gondolva, két ifjút avattak betyárrá. Akárki azonban nem lehet az, csak akinek elég gyereklelke van hozzá, hogy ezt a dolgot csinálni tudja – idézi Száva Zoltán az egyik barátját, aki így fogalmazott a betyáravatás kapcsán.

A népi dolgok iránt mindenképpen elhivatottnak, érzületében, gondolatiságában betyárosnak kell lennie az avatottnak. Ez általában jól látható a jelöltekkel kapcsolatban, akik legtöbbször a családból hozzák magukkal ezt a szellemiséget.

Kiderül az is, hogy a mai betyárok például Németbánya környékén jótékony célú akciókban is részt vesznek. Például ha leesik a hó, kiássák az időseket, bevásárolnak számukra, segítik őket. Szerveztek már jótékonysági bált egy család megsegítésére is. Fontosnak tartják az együttlétet, a barátságok ápolását és ezek fényében a viseletet büszkén hordja mindenki ebben az összetartó közösségben.

A nap folyamán tartottak bolond esküvőt is, amely tulajdonképpen a csárdanapra lett kitalálva. A betyárok bohókás jelenete során, mivel a legény teherbe ejtette a leányt, ezért el kell vennie. A műsorban azonban a szerepek felcserélődnek és a férfi bújik a nő szerepébe és fordítva.

Száva Zoltán házigazda és a komáromi Szerencse János a főzőverseny tapasztalatairól beszélgetnek

A Csárdanapon rendeztek táncházat is és a citerazene mellett a Kobor Band gondoskodott a jó hangulatról.