A kifordított világ és benne mi - Hollósvölgyi kötetéről

A dedikációhoz képest tizenhárom hónappal később jutott el hozzám Hollósvölgyi Iván kötete. Ki tudja, hogy miért. A nevemre címzett borítékot egyszer csak ott találtam a szerkesztőségi íróasztalomon, az irattartóban. 

Első kötetét, a jóval korábban kiadott A Barbie-nők elrablása címűt nem olvastam, csak a hírét hallottam. 

Az indulás jó visszhangot keltett irodalmi és olvasói körökben egyaránt. A Gyarmati típusú találko- zások nyilván fokozza az elismerést, Hollósvölgyinek megvan az esélye arra, hogy olyan népszerű legyen, mint némely pályatársa.

A költő szeret játszadozni a címekkel, az ismerteket, a már valamilyen téren jól beváltakat szája íze szerint kifordítja, a maga javára , látásmódjára igazítja át, s általuk a világ is más látószögbe kerül, szinkronba velünk, olvasókkal. 

A Barbie-nők elrablásáról az ismert zenés színdarab, A szabin nők elrablása ugrik be, a mostaniról pedig egy sci-fi formáció; a fejezetcímek is szellemesek, csakúgy, mint a versek címei. 

Hollósvölgyi tősgyökeresen mai költő, korunk furcsaságait, ellentmondásait, folyamatait, divatjait, sznobériáit, primitívségeit, félművelt képviselőit mintázza meg, veszi célba, legyenek akár brókerek, szponzorok, 21. századi férfiak (A huszonegyedik emeleti / luxusingatlant lakom, és a gyehenna tüze / helyett szoláriumok fénye világítja meg az arcom ), menedzserek (A mélygarázsból kiáltok hozzád, Uram! / Alávetett a magasságos Tröszt engem... És parkolóőr az én nevem, Uram, és nem hu- mánerőforrás- / menedzser többé, és kényszervállalkozásom forrásai / lassanként ki-apadnak ), csajok, darlingok (Mikor az utcán átment a darling, / a galambok felröpültek majd mind ), magántáncosok, pincérnők (a lélek mosónői ). 

Hétköznapi csodák és kínok masíroznak előttünk szép sorban: Ma nem leszünk rabok tovább, / leléphetünk a gangon át ; A munkásosztály felemelkedését szolgáló / lift pillanatnyilag nem jár. Az üzemzavar / elhárításán nem dolgozik senki - írja a költő. 

Versei túlcsordulnak az iróniától, Hollósvölgyi fékezhetetlen ebben, ugyanakkor cinizmust, gúnyt is felfedezek verseiben, amelyek nála soha nem csípőből erednek, nem szúr velük, inkább csak formálni akar. 

Humora és káröröme is ezt a célt szolgálja. Mindenki megkapja tőle azt, ami jár neki. Mintha mindenkivel baja lenne, mintha mindenkivel kötözködne, de ezt nem sportból teszi; értünk haragszik, nem ellenünk, érzem a József Attila-i szándékot, hevületet, csak nála oldottabban, fesztelenebbül, kevesebb szenvedéssel, önmarcangolás nélkül jelentkezik. 

Tehát van a világ, benne ott van Hollósvölgyi, és amit lát, érez, tapasztal, leírja, a fonákjáról mutatja be élményeit, következtetéseit. Lányok tűnnek fel a buszon és a képregényben, Trabantban és Suzukiban, miközben a költő sétáját tartja. 

Ez a séta folyamatos, valamiképpen összefüggő szöveggé, virtuális képpé áll össze, taszító és vonzó egyszerre, megvetjük és kacérkodunk vele. Ez egy olcsó korszak, és eladó / fél áron... A korszellemet gratis kapod / hozzá, hűségnyilatkozatot / sem várunk... Ezért eladó ez a korszak, most / kedvezményes áron, akár / áruhitelre... És ebben a társadalmi bóvliban megtaláljuk a szerző nyolc boldogságvariációjának alakjait: 

Boldogok az egyéni vállalkozók... a szappanoperák szereplői... a határozatlan ideig foglalkoztatottak... az olcsó húsok... a szeretetreméltó beosztottak... a betelefonálós műsorok betelefonálói... a jólöltözöttek... az erőműhálózat főrészvényesei lehangolnak, viszolyogtatnak, még a Jó nő sorai sem nyújtanak enyhet: Ál- maimban Amerika, mikor veled / alszom, nem integet vissza... / Bájaid tanulmányozására már / szerveződik az új tanszék.

Ez van, ennyi az élet! - Ez lenne, ennyi lenne csak az élet? A gyarmati hajnal című költeményben azonban Dereng felém egy fénysugár, / megcsillan égen és tavon; / az elnök az vagy Jézus jár / az égbetűnő tó vizén / vajon? Ki tudja?