Családi szennyesek a szemétdombon - Tévéjegyzet

Megráztam a fejem néhányszor, sóhajtoztam, aztán a tükörbe néztem, hogy mi a fene történt velem, ugyanis tetszik egy talkshow a tévében, és ez nemigen szokott előfordulni velem. Joshi Bharat műsoráról van szó a TV2-n. 

Kár, hogy délutánonként sugározzák, pont akkor, amikor a legtöbb ember hazafelé tart a munkából. Láthatnák, hogy ezt a műfajt is lehet tisztességesen csálni, Joshi Bharat máris kedvenc lett. 

Nem ujjongok persze, mert a riportala-nyok a megszokott magyar körből jönnek, ezen felesleges lenne bármit is szépíteni. Családi balhékkal, szemétdombokkal és szennyesekkel találkozunk, s akiket érint, azoknak az egzisztenciális és műveltségi színvonala meglehetősen alul van. 

Az most igazán mellékes, hogy mennyire írják meg nekik a dialógusokat, az alapszituációk a lényegesek. Azok pedig elkeserítők, szerencsétlen sorsokat látunk, hallunk, amelyekről soha nem a jó Isten tehet, hanem maga az ember, az az ember, aki csak testben nőtt fel, de gondolkodásában gonosz és korlátolt maradt. 

Tudom, ez nemcsak ezt a réteget jellemzi, jobb társaságokban is akadnak hasonló zűrök, de hát azokban másként rendezik el a konfliktusokat, nem ülnek oda ország-világ elé, hogy kibeszéljék bajaikat, fájdalmaikat, sirámaikat. 

De Joshi Bharattal jól járnak az emberek, ő nem Csernus doki és nem pökhendi műsorvezető hölgy, nem ordibál, nem játszik szerepet. 

Jóságos kinézetével csak ül, hallgat, ide-oda dönti a fejét, aztán megszólal, kérdez, finoman szemrehányást tesz, majd tapogatózik, papol, rábeszél, próbálja enyhíteni a marakodásokat. 

Nincsenek rendkívüli trükkjei, módszerei, nincs receptje a végleges megoldásokra, az ügyek nyitottak maradnak. De mégis van valami megnyugtató vonzerő ebben az 52 éves indiai származású lélekgyógyászban és sorselemzőben, aki 28 éve él Magyarországon. 

A bölcs filozófus, Osho földjéről vetette ide a sors, hisz a reinkarnációban, a túlvilági életben. Ez aztán elég lelki és szellemi előny és fölény ahhoz, hogy leg-alább a stúdióban elsimítsa a viszályokat. A harag, a feszültség aztán odakint nyilván folytatódik. De Joshi Bharat megadta az esélyt a békére, odaterelte az út elejére perlekedő vendégeit. És már ez is valami.