Az erők vad összecsapása

Bujtor István az 1970-es években játszotta először Bromdent, az indiánt, rendezőként Győrben, Székesfehérváron és Sopronban állította színpadra az örök érvényű darabot.

- Az előadásban sírás és nevetés ötvöződik, a végén katarzist ad a nézőnek. 

A dráma a fasizmusról, terrorizmusról, demokráciáról, áldemokráciáról, hősökről, hősöknek a hatalom elleni reménytelen harcáról, a hatalom eszközeiről szól, arról, ahogy a hősöket lehetetlenné teszik. 

Mindig vannak új forradalmárok, akik megpróbálnak szembeszállni a hatalommal, de reménytelennek tűnik a küzdelem.

Bromden fontos fogaskerék a darabban, csakúgy, mint a többiek, akik között a szöveg nélküli szereplők is főszereplők, így válik a történet egésszé, miközben a mű elsősorban McMurphy és a főnővér ellentétéről szól.

A darab szerint a kényszermunkára ítélt rab, McMurphy bolondnak tetteti magát, hogy áthelyezzék egy pszichiátriai osztályra. 

Elégedett az új helyzettel, a szál- lodai körülményekkel , és elhatározza, hogy egy kis színt visz az ápoltak egyhangú életébe. McMurphyt Eperjes Károly alakítja. 

Évekkel ezelőtt a darabot Bujtor István rendezésében Székesfehéváron mutatták be, ahol a nézők az elmúlt húsz év legjobb produkciójának szavazták meg.

- Nem szerettem volna már eljátszani a szerepet, idősnek találtam magam hozzá, de Pista (Bujtor István - a szerk.) mondott egy mondatot, és nem tudtam ellenállni. 

Megpróbálom fizikailag is összeszedni magam, nem tudom, mennyit sikerül lefogynom a premierig. 

El lehet játszani kövéren is a szerepet, de a darab fizikailag is megkívánja a rákészülést. Ilyen szempontból jót tett az előadás... 

Hogy miről szól? A megnyomorított közösség és a diktatúra kapcsolatáról, az igazságot kereső embernek a hatalommal való szembekerüléséről. 

McMurphy erőt mutat a közösség számára, hősként marad ebben a küzdelemben. 

A végkifejlet az, hogy a természeti népek immunrendszere erősebb, túléli a nyugati demokráciák puszta racionalizmusát, a szeretet nélküli puszta intelligenciáját. Nagy figyelmeztetés ez mindannyiunknak, a darab aktuálisabb, mint valaha.

Csarnóy Zsuzsanna Ratched nővér megformálója.

- Amikor egy színész megkap egy negatív szerepet, nem az a dolga, hogy azt véleményezze, hanem, hogy megfejtse az indítékait, megalkossa a figurát. 

Milyen sérüléseket hordoz magán, mitől lesz ennyire szerencsétlen, mitől ilyen fontos a munka számára, miért hisz a diktatorikus rendszerben, milyen feszültségeket vezet le a betegein? 

Ha esetleg ezek nem is derülnek ki a darabból, nekem végig kell gondolnom, amikor egy személyiséget felépítek. A főnővér görcsösen ragaszkodik a hatalmi helyzetéhez, diktatorikus eszközökhöz nyúl. 

Egyfelől igaza van, hiszen az intézetben fegyelemnek és rendnek kell lennie, de az is igaz, hogy ő módszereiben több kegyetlenséget követ el, mint amennyi indokolt lenne. 

Jön egy felforgató, extrovertált figura, és van egy helyben lévő, kialakult rend. A provokáló erős és a provokáció is nagy. Ezeknek az erőknek az összecsapásáról szól a darab, a helyzet egyszer csak kezelhetetlenné válik. 

A néző dolga, hogy átgondolja, melyik emberrel ért egyet, az én dolgom, hogy eljátsszam Ratched nővért, nem az, hogy ne értsek vele egyet.

Az Édes Anna-beli Vizyné alakítása után Csarnóy Zsuzsannának idén ez a második negatív szerepe. Színészként hogyan éli ezt meg, a nézők vajon miként viszonyulnak hozzá?

- A negatív szerepek a legjobbak. Bonyolultabbak, összetettebbek, mint egy pozitív hős, aki jó és még jobb lesz. Ha jól játszom, a nézők nagyon fognak utálni, de talán zárójelben hozzáteszik, jól játszotta ezt a gonoszt... 

Minden embernek vannak szörnyű és jó dolgai, egy szerep megalkotásánál a színész magából kaparászik elő, de óriási szerepe van a fantáziának és a tapasztalásnak is. 

Úgy látszik, az idei évadban rám jutnak az ilyen szerepek. Nem baj, majd a Tisztújításban (az évad következő bemutatója - a szerk.) javítok... 

Gere Dénes Ákos a kaposvári főiskola elvégzése után az elmúlt évadban több szerepet is kapott, ő játszotta Ty- baltot a Rómeó és Júliában és a Balfácán angyalt az Angyalok a tetőn című mesében. 

Azt mondja, jól érzi itt magát, örül, hogy dolgoztatják. Élvezi, hogy a város pörög, tele van fiatalokkal, gimnazista osztálytársai közül többen itt tanulnak az egyetemen, van társasága. 

A Kakukkfészekben Billy Bibbitet alakítja. Kérdezem a szerepéről, nagyon nehéz dolgom van, kezdem magam elmegyógyintézetben érezni, mondja.

- Láttam az 1976-ban készült filmet, az egyik kedvencem, de a drámát nem ismertem, csak most olvastam. 

Véresen komolyan vesszük szerepünket, a darabban mi egy kis csapatot alkotunk, Ratched nővérék az ellenségeink. 

Az elnyomók és az elnyomottak összeütközéséről szól a darab, különböző emberekről, akik máshogy és mást akarnak. Bujtor István rendezővel nyugodtan, jól dolgoztunk együtt, sokat tanulhattunk tőle és Eperjes Károlytól.