Kegyelmeken, hadüzeneteken át

Legfrissebb kötetének címe Álmom a csönd. Az öt ciklus 41 verse különös mottót kapott: Maláriás vidéken nem lehet büntetlenül élni: ha nem betegszem meg a maláriától, megbetegszem a kinintől. Pesszimista rajt, mert hát minek is jár az agyunk a betegségen, mikor a testünk egészségén kellene töprengenünk. 
Az Álmom a csönd beszédes cím, és ha végigolvassuk a könyvet, megértjük Kaiser László választását. Közvetetten egy beteg, fertőzött világról és benne az emberről, a költőről szól ez a válogatás, amely remek költemények sorát tartalmazza. A csönd vágyakozás, invokáció: Lárma e korban mérge a dalnak is, így marad árván / dalnok is... / Álmom a csönd, az a béke előtti, a bűnre kiáltó. 
A vágy, a fohász aztán egy másik versében már hangsúlyosabb, keményebb, moralizálóbb: Ments meg, Uram, / a félműveltektől: a szóval pusztítóktól... / s ments meg, Uram, / a féltisztességesektől: / a báránynak látszó / gyilkosoktól! 

Olvasom a verseket és egyre mélyebben érzem, hogy a költő most metszően éles, nem köntörfalaz, nincsenek áttételes üzenetek, a való világ ezernyi átka direktben csapódik le előttem. Magad elé / egyre többet nézel - írja Kaiser. Őrjítő zsivaj, eszelős kavargás, butaság, korlátoltság, hazugság, a jó és a rossz örök párviadala, összeomlás, vereség, elmúlás, depresszió: Nincs remény és mindig így marad / az Isten nélküli égbolt alatt . De így marad-e? Van-e feltámadás? Mi jöhet még a bűnök, a kárhozat után? Igen, jön valami... Mégpedig varázslat, a valószerűtlenségek világa, a vigasz, a bizakodás, amelyet belénk kódolt a teremtő. A Varázsgömb című versben találom: Láthassam még álarcom / hullását . Egy oldallal arrább pedig: A szörnyeteg haldoklik . A kijelentés mögött újra és újra fölsejlik a minduntalan, rejtetten is megénekelt álom: Várod azt a végső békét, / amit csak sejtesz, hogy létezik. Aztán a költő fokozatosan szelídül, a belső forrongás és lázadás - egy a bűn neked, / neked, ki önmagának / hirdetett hadüzenetet - ha nem is megfutamodásba, feladásba tűnik át, de racionalizálódik és előhívja egy idealizált állapot reményét: Elcsöndesültem, Istenem, / vereség ez vagy győzelem, / bűnhődés talán vagy kegyelem? S nekem itt Rousseau jut eszembe: Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell. 
Kaiser László végül is szembenéz az álmokkal és a valósággal: Örök fényben reménykedsz, / és nő a sötétség, / bizonyosság vágya űz, / s tornyosodik kétség. A Szelíden érdemes ciklust kivétel nélkül ajánlott költemények töltik ki. Verses levélkék ezek, baráti hitvallások, táviratok arról, hogy hogyan kellene élni, kiért és miért. Többek között Nagy Gáspár, Baranyi Ferenc (...jobban szeretlek téged, / mint hűséges-hűtlen elveket ), Szabó Lőrinc, Franco Cajani olasz költő nevével találkozunk. Kaiser A tó című verse nekem talán maga a kegyelem , mert én ezt a költeményt a legszebb Balaton-versek közé sorolom. Andalít és felkavar, nosztalgiára és felejtésre inspirál, egyszerre fénybe vonja és sötétre satírozza a múltat. Aztán a költő ezt a kompozíciót kötete végén megismétli egy ódában. A Bohóc a porondon - Krónikásének Szeged városáról - az ifjúságnak, a bolondozásnak és az álmodozásnak állít emléket.