Magánzárka a megbolygatott szívben

Kezdem azzal, hogy Guelmino Sándor nagyot alakított, az első pillanattól kezdve az utolsó percekig érdekfeszítő előadást rendezett. Pattanásig feszült a hangulat a színpadon, a megszokott hétköznapi környezetben, Eddie Carbone dokkmunkás családjában végig ott érezzük azt a pontot, amikor a kezdeti kényszeredett béke, a kialakult, majd megjátszott egyensúly egyszer csak felrobban.

Oka egyre nyilvánvalóbbá lesz: Eddie beleszeret, megkívánja csinos, formás mostohalányát, Catherine-t. A lány gépírónak tanul, legjobb az iskolában, állást kínálnak neki, dolgozni akar. Eddie azonban nem engedi, először úgy tűnik, az aggódó, féltő apa beszél belőle, aki nehezen viseli el, hogy gyereke kirepül a családi fészekből, a felügyeletből, a gondoskodásból. Catherine azonban menne, szívesen kiszakadna a szegényes, sivár lakásból, a szürkeséget felváltaná valamiféle kis boldogság. Dobra Mária rendkívül finoman érzékelteti ezt a szándékot, tele van hálával, ragaszkodással, szeretettel, ugyanakkor változtatni szeretne eddigi életén. De Eddie Carbone (Gáspár Tibor) hajthatatlan, érveket sorol, a nagyváros veszélyeit emlegeti, az emberi gonoszságot, képmutatást, amely egyre jobban őt jellemzi. Elhatalmasodik rajta a vonzalom Catherine iránt, alig tudja fékezni magát, önuralma erősen inog, aztán felborul.

Bagossy Levente díszlete hűen kifejezi az amerikai munkásvilágot a régimódi hűtőszekrénnyel, írógéppel, vekkerrel, bútorokkal. A jelmeztervező Kárpáti Enikő egy az egyben elénk varázsolja a hiteles figurákat.

Gáspár Tibor félelmetesen jól ábrázolja tragédiájának fokozatait, kínlódik, vergődik, de ebből még az idegességén, cinizmusán kívül semmit nem mutat, majd a szenvedély végképp legyűri, lépésről lépésre kivetkőzik önmagából, ordibálva beleköt mindenbe, féltékenység gyötri. Lelki szétesése akkor következik be igazán, amikor megérkeznek az Amerikában munkát kereső olasz rokonok, Rodolpho (Gere Dénes Ákos) és Marco (Gula Péter).

Rodolpho és Catherine közt lassan kialakul a vonzalom, amit Eddie nem fogad el, csorog a nyála Catherine után, de nem tud disztingválni, gyűlölet és harag forr benne, mert a fiú jó kedélyű, vidám és zenebolond, magával csábítja a lányt az éjszakába. Drámai jelenetek, összecsapások váltják egymást, Guelmino Sándor ezeket a fordulatokat fényeffektusokkal teszi még hangsúlyosabbá, és ez az ötletes fénypartitúra Döme Zsolt sejtelmes, olykor baljóslatú, fenyegető zenéjével szinte ördögi atmoszférát teremt.

A rendező a magánéleti drámát, az önmagát és a családját az őrületbe kergető melós lelki kálváriáját lendületesen, jó érzékkel kapcsolja össze az egzisztenciális gondokkal, amelyeket elsősorban a háromgyerekes családapa, Marco felbukkanása jelent. Rodolpho lazábban szembesül a problémákkal. Gere Dénes Ákos végig oldottan bánik a tipikusan olasz fiatalember alakjával, jellemével. Gula Péter az ellentéte, nyomasztja a létbizonytalanság. Gula habitusa, búskomorsága azt sugallja, sorsa elrendeltetett.

A Pillantás a hídról a szenvedély drámája, Eddie Carbone szerencsétlen, mert szerelme reménytelen, és ebből a magánzárkából eszelősen, alattomos ütésekkel és köpésekkel igyekszik kitörni, s mikor csődöt mond, aljasságra, becstelenségre vetemedik. Gáspár Tibor tehetetlen dühének foglya, borzongató perceket szerez, amikor markában szétpréseli a narancsot, és ujjaival végigsimít az írógép billentyűin, amelyeket az imádott és elérhetetlen lány érintett.

Hasonlóan emlékezetes Dobra Mária alakítása a szeretet, az értetlenség és megdöbbenés, valamint a lázadás és a végső elszakadás fázisaiban. Eddie felesége, Beatrice szerepében Csarnóy Zsuzsanna remekel, méltósággal tűri a megaláztatást, csak akkor fakad ki, amikor már betelt a pohár. Eperjes Károly ügyvédje (Alfieri) kimért, visszafogott, hűvösen udvarias és tárgyilagos. Nyirkó István (Mike) a szolidáris munkást, a két bevándorlási tiszt, Máté P. Gábor és Keresztes Gábor a szigorú hatalmat, a zord törvényességet képviselik.

Arthur Miller 2005-ben, 90 éves korában úgy távozott az életből, hogy elfelejtettek neki Nobel-díjat adni, pedig a 20. század egyik legnagyobb drámaírója volt. Esszéi és novellái is sikert arattak. Miller lengyel zsidó bevándorló szülők gyermekeként New York-ban született. Kétkezi munkásként dolgozott, majd egyetemen újságírást tanult. Drámái a magányról, az elszigeteltségről, az érzelmek labirintusáról szólnak.