Parafrázis tájképekre - Földesi Barnabás kiállítása

A tárlat egyik különlegessége, hogy Földesi Barnabás festményei mellé az eredeti képek reprodukcióját is kiállították, így nyomon követhető, hogy a fiatal zirci művész hogyan értelmezte újra a nagy klasszikusokat. 

- A célom nem az, hogy lemásoljam az eredetit, hanem hogy a festményen fellelhető problémákra én is megpróbáljak választ adni - mondja. - Azok a tájképfestők érdekelnek, akik olyan kérdéseket feszegetnek, melyek engem is foglalkoztatnak, gyakran készítek parafrázist Markó Károly, Szinyei Merse Pál vagy a holland Salomon van Ruysdael képeire. A kép kiválasztásánál nem a festő rangja, tudása vagy technikája dominál. Melyik az a kérdés, melyre a festészet végérvényesen megválaszolt? Miért ne tehetném fel én is ugyanazt a kérdést?  A problémák közösek, de én máshogy oldom meg ezeket. A kompozíciót, a tónusokat megőrzöm, a többi az én hozzáadott gesztusom. Az ecsetkezelés, a színkialakítás teljesen az enyém.

Földesi Barnabás művészi pályafutásának másik fő vonulata az absztrakt festészet.

- Az köti össze a két vonulatot, hogy a tiszta festőiségre próbálok törekedni - fogalmaz. - Az absztrakt azt jelenti, hogy a művészt egyáltalán nem érdekli a téma, nem akar irodalmias üzenetet, erkölcsi tanítást vagy filozófiát közvetíteni, csupán felületeket akar elérni, vagyis ürügyet keres arra, hogy fessen. A kerettémák is egyre inkább lekopnak, csak az esztétikum számít. Talán sokakat meglep, de a figuratív festészet nyolcvan százaléka is absztrakció.

Földesi Barnabás Dudaron járt iskolába, ahol nem volt szakszerű rajz tanítás, a családban sem volt ösztönzés a művészi pálya felé.

- Kisgyerek voltam, amikor egy kiállítást rendeztek a faluban. Már akkor azt néztem, hogyan vannak megfestve a képek, lenyűgöztek az ecsetvonások. Zircre jártam középiskolába, már itt kialakult bennem a festői öntudat. Mindig tudatosan átgondoltam az alkotói folyamatot, szerettem erről beszélni, ezért döntöttem a tanári pálya mellett.

Művészetéről így vall: - Nem egyéni, összetéveszthetetlen kézjegy kialakításán dolgozom. A klasszikus tájkép klasszikus formáiban rejlő lehetősége érdekel. De ez a hatalmas anyag rám eső része az érdeklődésem és csodálatom spontán szelekciójával személyes stílust is teremthet. Nem látom semmi akadályát annak, hogy egy régi kor kérdéseire adjak nem kortárs, hanem csak saját választ. Mennyiben tartom önálló és külön műveknek? Teljesen. Bár célom az, hogy ne csak önálló, hanem ihletőikkel egyenrangúak is legyenek.