Pünkösdi összefogás

A Magyarpolányi Passió Kulturális és Hagyományőrző Egyesület által megjelentetett kiadványban Szőcs Géza így fogalmaz: "Az előadás a látvány és az archaikus érintés elemi erejével hatott rám. Nem csodálkoznék, ha Magyarpolányban előbb, mint utóbb, a Csíksomlyóéhoz hasonlatos hírnévre és zarándokokat odavonzó kultikus fontosságra tenne szert."

Ez csak két példa, de igazából nem ez a fontos, a helyieknek biztosan nem. Sokkal inkább a közösség, az együttlét, az összefogás. Az, hogy a pünkösdi előadásra együtt készül és gyakorolja a színpadi játék alapelemeit a polgármester és a gazdálkodó, iskolaigazgató és a tanárnő, iparos és az önkormányzati tisztviselő, gyerek és felnőtt.

A legkisebbek angyalt játszanak, már azok is bekapcsolódtak az előadásba, akik az elmúlt kilenc évben születtek. Ez idő alatt több mint háromszáz magyarpolányi  vett részt a játékban, az idén százhatvanan állnak a közönség elé. Minden évben ugyanolyan kedvvel, lelkesedéssel, izgalommal.

A passió gondolata a kilencvenes években vetődött fel Magyarpolányban. A műemlék kálváriadomb - sugallta az akkori polgármesternek, Sebe Istvánnak és az iskolaigazgatónak, Csabai Tibornak, hogy a természet adta tér, a stációk szobrai, a templom és környezete alkalmas lenne a hagyományos pünkösdi kálváriajárás felelevenítésére.

1993-tól alkalmi csoportok adták elő Kisztus szenvedéstörténetét, 2001-től azonban már az állandó társulat, a falu közössége mutatja be az evangéliumok alapján írt passiót, amit a kezdetektől Tömöry Péter rendez, Jézust Keresztes János alakítja. 

A színész állítja, lelkileg is, fizikailag is sokat változtatott, formált rajta a passió. Úgy érzem, nemcsak rajta, hanem valamennyi magyarpolányi szereplőn.