2011.04.18. 13:14

Gyorsírás és gyógyító kommunikáció

Gondolták volna, hogy a Magyarországon először rendezett első gyorsíró bajnokság diktálója Kossuth Lajos volt? Azt mindannyian sejtjük, hogy az élőbeszéd sebessége gyorsul, de azt már Kanyár Erika gyorsíró világbajnoktól tudom meg, hogy a XIX. században 150-180 szótagos sebességgel beszéltek (egy perc alatt ennyit ejtettek ki), manapság pedig 280-320 szótagossal.

Horváth Éva

Kanyár Erika ugyan négy éve nyugdíjban van, de tanít a mai napig fiatalokat és nyugdíjasokat is. Az utóbbiaknak a parlamenti gyorsírásról, a viselkedéskultúráról, az emberi jogokról és a gyógyító kommunikációról tart előadásokat. Ez utóbbiban szerzett tapasztalatai alapján mondja: a gyerekeket a válságmegoldási módokra is tanítani kellene, talán kevesebb volna az agresszió az iskolákban és a szórakozó helyeken. Eredeti végzettsége szerint gyors-és gépíró tanár Kanyár Erika, de magyar-könyvtár és állampolgári ismeretek szakokon is egyetemi diplomát szerzett, valamint szakvizsgát is tett. Ezért is mondta többször: orvosoknak, jogászoknak automatikusan jár a doktori cím, tanároknak miért nem adnak szakvizsga után?

A versenyzést korán elkezdte, s több mint húsz éven keresztül a világ 5-8 legjobb gyorsírója közé tartozott, 1985-ben pedig 188 versenyző közül a legjobb lett. (Azóta csökkent a versenyzők száma, manapság 50-60-an vannak egy-egy világversenyen. Ez természetesen nem csökkenti a teljesítmények értékét).

Erika néhány évet kihagyott a versenyekre felkészítésben: gyes, egyetem, parlamenti gyorsírói munka miatt, de később újra kezdte, sikerrel. Ő maga 1985-től 2007-ig folyamatosan versenyzett, világversenyeken és sokszor nemzetközi versenyen is, Magyarországnak szerezve hírnevet. Ugyanilyen sikernek tekinti tanítványai jó szereplését is, azt, hogy tanítványa, Rodenbücker Katalin kétszeres világbajnok, átvéve a stafétabotot, már ő is a világ legjobb tíz versenyzője közé tartozik, vagyis követte tanárnőjét a sikerben is a világversenyeken. Azt mondja diákjairól: a gyorsírásnak is köszönhetően már tárgyakból is jó (kiváló) tanulók. Büszke arra is, hogy másik szaktárgyából, magyarból egy évtizeden át a megye legjobb szakközépiskolásai voltak diákjai a nyelvi megmérettetéseken: Szakács Dániel és Hidasi Szilvia nevű tanítványa az országos Kazinczy-versenyeken szerepelt kiemelkedően, mindketten elnyerték a Kazinczy-érmet.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó gyorsíró legyen? Erika sorolja: jó memória, figyelem és koncentráló képesség, s az, hogy a gyorsíró képes legyen egyszerre két dologra figyelni. Természetesen jó a könnyű kéz is, de a vonalvezetés (vonásképesség) fejleszthető. Radnai Bélát, a legendás gyorsírót idézi Erika: A gyorsírás határa az emberi lélek. A magyar gyorsírók legendásan jók, a legpontosabban adják vissza az élőbeszédet. Ezért is állnak dobogóra szinte mindig a magyar versenyzők a világversenyeken. Létezik egyébként már gyorsíró gép is, de az igazi szakembert nem tudja pótolni.
Brusznyai-díjas, Pro Meritis érmes és Pedagógus Szolgálati Emlékérem tulajdonosa Kanyár Erika. A nyolcvanas évek végétől kongresszusokon, országos tanácskozásokon dolgozott gyorsíróként. Ott volt az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokon, hogy megörökítse az utókornak az ott elhangzottakat. 1995-ig parlamenti gyorsíróként is dolgozott. Meséli: ott 15 perces forgásban váltották egymást, jegyezték azt is, ha felzúdulás, vagy nevetés hangzott fel egy-egy felszólalás után. Ma már a parlamentben is ott van segítségként a magnó, de a leggyorsabban mégis a gyorsírók munkája alapján készülnek el a jegyzőkönyvek.

Napjainkban már nagyon sok ember használ számítógépet, de érdemes megfigyelni, hogy vajon közülük hányan írnak tíz újjal és vakon a billentyűzeten. Pedig, akinek nem a betűk megtalálására kell figyelni, az jobban tud gondolataira koncentrálni. Erika és kollégái szerint nemzetgazdasági kárt is okoz, hogy nálunk nem tanítják a vakon gépelést. Németországban ez a tananyag része már az általános iskolában. A gyorsíró szövetség most újból megkezdte a harcot azért, hogy Magyarországon is vegyék be a tananyagba a gépírás oktatását.

Erika szerint jó dolog, hogy sokan akarnak felnőtt fejjel is tanulni, azzal viszont már nem ért egyet, hogy ezeken a tanfolyamokon inkább csak vizsgakész tudást adnak, ami alapján nagyon kétséges, mire lesz képes az ezzel rendelkező. Tanárként szerzett tapasztalatai alapján állítja hogy a diákok az egyértelmű, határozott beszédet, magatartást várják el a pedagógustól. Tudja, mára nagyon megváltoztak a gyerekek, sokuknak fontosabb a jegy, mint a tudás.

Ezért is állítja: a tudás rangját kellene visszaállítani. Ehhez viszont például a gyerekeket meg kellene tanítani tanulni, már kis koruktól kezdve. Az is határozott véleménye, hogy a nehezen kezelhető gyerekek számára az iskoláknak kellene tréningeket szervezni, ezzel a pedagógusok és a többi diák helyzete is könnyebb lenne. Erika szeret tanítani, s azt tapasztalja, hogy az érdekesen előadott téma iránt mindig van érdeklődés, legyenek a hallgatók fiatalok, vagy idősebbek.