Kortárs művészet a Balaton partján

Van ebben a szervezkedésben egy kis forradalmi lendület is, hogy megszabadítsák Tihanyt a faágyúk, szuvenírárusok, régészek egyeduralmától. A tavalyi nulladik évfolyam után idén már több helyszínen hirdettek a képzőművészeti mellett zenei, irodalmi és filmprogramokat is. Melléjük állt a Nemzeti Kulturális Alap, a helyi önkormányzat, továbbá a legnagyobb magyar bank, és kezdettől fogva az ötletgazda mellett van a Kortárs Galériák Egyesülete. Az már egyfajta garancia a minőségre, hogy a legjobb pesti magángalériák képviseltetik kínálatukat az ARTplaccon, annak ellenére, hogy a rendezvény főprofilja nem a kereskedelem. A kiállított alkotások be vannak árazva ugyan, de nem ez a lényeg, magyarázza Peleskey Ákos fesztiváligazgató, aki egyébként kétlaki, nyaranta tihanyi lakos. A céljuk az, hogy az alkotásokat az esztétika hűvös birodalmából kihozzák az eleven életbe. Ha majd az ARTplacc híre eljut a turistákig, akkor előfordulhat, hogy ezután már nemcsak az apátság miatt látogatnak Tihanyba, hanem mert azt remélik, művészekkel is találkozhatnak itt.

A péntek esti megnyitóra mindenesetre sok fiatal alkotó is eljött, és  az akasztó-dombi fősátorban a galeristákkal együtt válaszoltak a kérdésekre. Kiderült például, hogy egy törékeny nő, Rabóczky Judit hajlítja és gabalyítja súlyos vashuzalokból az életnagyságú színes szobrokat. Jól viselték akár az olyan jellegű kérdéseket is a festők, mint hogy: Nem rossz, de mi az ördögnek festi olyan feketére?

A galériák által a Balatonhoz lehozott válogatásnak a fősátorban nincs tematikája, olyan munkákat mutatnak be, amelyek elképzelésük szerint a nyári fesztiválhoz leginkább illenek, ugyanakkor megmutatják a galéria profilját is - magyarázta a megnyitó előtt az újságíróknak Nádudvari Noémi, a Robotinvázió kurátora. Színes a kínálat meglepően sok fiatal művésszel. Többen  itt vannak például a 2006-ban diplomázott festők közül: Verebics Ágnes, Borsos-Lőrinc Lilla (férjével, Borsos Jánossal közös munkával), Fischer Judit, Gazdag Ágnes. Az érzelmi felindultságtól a világ paradoxonainak a humoros megközelítésen át a személytelen, az ész munkáját tükröző alkotásig sokféle megközelítéssel találkozunk. Meggyőznek róla, hogy az élet minden mozzanata önmagában véve elbűvölő, még egy tűzhelyfedő is, ha Albert Ádám ad neki új jelentést. Vagy egy régi fénykép Jakatics-Szabó Veronika optikájával és a 13-as számmal gazdagítva.

Ha megkérdezik, nekem Szabó Ottó friss diplomás szobrász talált tárgyakból újrahasznosított vicces robotja tetszett legjobban. De ez az alkotás már átvezet bennünket az apátság pincéjében rendezett Robotinvázió című kiállításra, amit szintén látni kell.