Ötven év pápai könnyűzenéje

Jó volt együtt látni fiatalkorom ikonjait, bár meg kell vallanom, nem voltam soha az első sorban csápolók között. Diákéveim, a 70-es évek zenekarai viszont egyfajta életérzést, tiltakozást, ellenállást közvetítettek, ami abban az időben, a „lázadás korában” különösen fontos volt számunkra. Ez a feeling csengett vissza szerda délután a levéltár termében, amit dr. Hermann István a kort elemző beszéde tovább erősített. A városi könyvtár igazgatója felelevenítette az Egyesület Államokbeli beat-mozgalom- és a „dühöngő ifjúság”  kialakulásának körülményeit, majd nyugat-európai sajátosságait. 

- A beat-nemzedék életérzését az irodalom és a film tükrözi, de a leghatásosabbak a nagy tömegekhez szóló könnyűzenei irányzatok voltak. Magyarországon a hatvanas évek házibulijain a Beatles szólt, 1966-ban megtartották az első táncdalfesztivált, ami meglehetősen megosztotta a közönséget - fogalmazott a szónok, aki az 1960-as évek végi magyar politikai viszonyokat is elemezte. Az idősebbek még emlékeznek az Aczél-féle hármas T-kategóriára, a „tilt, tűr, támogat” viszonyulásokra a kultúra területén.

A beatzene először a tiltott kategóriában szerepelt, majd rövidesen átkerült a tűrtbe, hiszen az akkori politikai hatalom hamar belátta, hogy szelepként, levezetőként működhet. Ki ne ismerné Bródy-Koncz Sárga rózsáját, amit sokáig tilos volt énekelni. Népszerűségéhez nyilván ez is hozzájárult. Hermann István felidézte az akkori fiatalság nélkülözhetetlen kellékeit, a ZK 140-es magnetofont, a rádiót, amiből a Luxemburg, a Szabad Európa Tinédzser partija bömbölt, vagy a házibulik népszerű MK 21-es kazettás magnóját is, mosolyt csalva ezzel a résztvevők arcára. A megnyitót két rövid felvétel bejátszása követte, amik az Utódok, az egyik legendás pápai zenekar 1988-ban készült, különleges hangszerelésű, polgárpukkasztó számát elevenítették fel. Az együttes dobosa, Magyari Jenő elmondta, hogy mind a levéltár, mind a zenészek rendkívül fontosnak tartják, hogy a pápai könnyűzene dokumentumait végre egy helyen láthassák. Felelevenítette a régi bulik, a pápai és városkörnyéki koncertek, az első felvételek emlékét. Az Utódok annak idején a legendás Budai Ifjúsági Parkban is bizonyított, évekig a vidék legjobb zenekaraként mutatkozott be a kultikus helyszínen.  

- Az a kötelességünk, hogy minden kultúrát átmentsünk, hogy a következő, a mostani tehetséges generációnak legyen miből építkeznie - fogalmazott a zenész. Zárásként Petrik Iván, a levéltár vezetője arról a projektről számolt be, aminek keretében a levéltár digitalizálni kívánja a hozzá a témában eljuttatott anyagokat, így őrizve meg azokat az utókor számára. Aztán már csak a jóízű magánbeszélgetések voltak hátra, amikhez a háttérzenét a Siycom (az egyetlen, bakelitlemezzel rendelkező pápai együttes) egyik száma szolgáltatta. Néhány idősebbnek könny szökött a szemébe a Grammy, a Juniors, az Utódok, a Hobby, az Albatrosz, és más pápai csapatok fotóit nézegetve. A résztvevők közül többen ma is zenélnek, ahogy mondják, életformává vált mások szórakoztatatása. És erről nem is akarnak lemondani.