Csőszkunyhóba elvonulni - Müller Péter előadása Veszprémben

– Az összetett kéz meghajlással együtt Indiában a másik köszöntésének jele. Ez jóval többet jelent mind spirituális, mind lelki szinten, mint az európai kultúrkörben elterjedt kézfogás – kezdte Müller Péter. Később elárulta, a mozdulatot valójában arra használta fel, hogy általa találkozzon lényének mindkét oldala, a jin és a jang, az értelem és az érzelem, így egyensúlyba, harmóniába kerülhessen.

Hiszen aki nincs rendben, harmóniában önmagával, az más felé sem tud nyitni. A rövid kitérő után az író rátért arra, mit is jelent előadásának címe, Az élet művészete.

– A mű, művi szó negatív jelentéssel bír, mely mesterségest, nem igazit jelent. Ám ha azt mondjuk, művészi, akkor már egészen mást jelent. Az ember abban különbözik a növényektől és az állatoktól, hogy amikor megszületik a világra, még korán sincs készen. Az élet művészete azt jelenti, hogy az embernek dolgoznia kell önmagán, „meg kell csinálnia” önmagát. Ezt az édesanyák tudják a legjobban, hiszen amikor megszületik a gyermekük, nemcsak külsőleg teszik tisztába, hanem belülről, a lelküket is ápolják. Senki, még a zsenik sem zseniként jönnek a világra, hiszen még Mozart mellé is kellettek a szülők, akik a zongora mellé ültették őt. A szülők feladata, hogy segítsék gyermekeik képességeinek kibontakoztatását.

Müller Péter szerint aki nincs rendben, harmóniában önmagával, az más felé sem tud nyitni. Az embernek dolgoznia kell önmagán (Fotó: Orosz Péter)

– Az igazi mű nem egy festmény megalkotása vagy egy könyv megírása, hanem az önmagunkon való munkálkodás – hangsúlyozta. Hozzátette, az élet művészete az igazi kultúrákban az élet minden területén jelentkezik. Művészet lehet a főzés, a tálalás, egy beszélgetés. Müller Péter például elmesélte, rájött, zavarja feleségét főzés közben, mert ő akkor alkot, s nem tud figyelni rá. Ahogyan ő is inkább elvonul, amikor ír vagy gondolkodik. Ezt hetedik, beszélni még alig tudó unokája röviden csak úgy konstatálta: „A papa koncentrál.”

A népszerű előadó ezt követően a Jóskönyvről beszélt, mely abban segít, hogyan lehet szépen, nemesen élni. Majd egy tanulságos kínai történetet olvasott fel az esőcsinálóról, aki elvonult apró csőszkunyhójába, hogy a zűrzavaros, önmagával nem rendben lévő néptől elzárkózzon és önmagával foglalkozhasson. Mint mondta, mindenkinek szüksége van egy ilyen saját csőszkunyhóra, ahova elvonulhat. Ahol rendbe teheti önmagát, a lelkét, mert aki depressziós vagy zűrzavar van a lelkében, az a külvilággal sem tud megfelelően kommunikálni, kapcsolatba kerülni. Müller Péter egy sorsjelet olvasott fel. A nagy aratás jel kapcsán útravalóul elmondta: ez – többek között – azt jelenti, senkinek sem szabad engedni, hogy a siker rabszolgájává váljon, hogy a dicsőség a fejébe szálljon.

Az előadó végül Mózes szavaival köszönt el közönségétől. „Elétek tettem az életet és a halált. Az áldást és az átkot. Válasszátok az életet.” Az író másfél órás előadásának végén a hallgatóság által feltett kérdésekre próbált meg válaszolni és tanácsokat adni, majd dedikálta a kígyózó sorokban rá várakozó olvasók köteteit.

Müller Péter író, dramaturg, előadó. December elsején ünnepelte 76. születésnapját. Saját bevallása szerint halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé. Bár rendkívül termékeny író, állítja, a gondolatok és az érzések átadásának leghitelesebb módja mégsem az írás, hanem a beszéd.