Petrovics László könyve hiteles bepillantást enged a város egykori hangulatába

Petrovics László, a könyv szerzője

Hiteles és részletes bepillantást ad a könyv az egykori bányászváros kulturális miliőjébe, jól adja vissza az egymásra épülő generációk történetét, méltatta a kötetet és a szerzőt Talabér Márta polgármester a Thury-várban szervezett könyvbemutatón, ahol Buzási István okleveles bányamérnök, Cséby Géza irodalomtörténész, Szente Tünde szociológus és a szerző, Petrovics László tartott előadást, s beszélt a bányászat és a kultúra kapcsolatáról.

- Ilyen témakörben még nem jelent meg írás Magyarországon, noha Tatabányán, Dorogon vagy épp a Mecsekalján jóval komolyabb mértékű bányászat folyt, ennél fogva a kulturális életre is jóval több forrás jutott - mondja Petrovics László, akit otthonában kerestünk fel a kötet megjelenésének apropóján. A szerző 1987-től több mint tíz éven át vezette a Jó Szerencsét Művelődési Központot. Ily módon, s több könyvet is jegyző bányászattörténeti kutatóként kiváló a rálátása Várpalota kulturális életére, amelyet hosszú évtizedeken át alapjaiban határozott meg a bánya, s a bányászok.

- Sajnos nem maradt meg az a kis bíborszínű selyemzászló, amelyet 1900-ban, Borbála napon szenteltek fel. Az volt az első szimbólum, ami a bányászok kulturális élet iránti igényét volt hivatott jelképezni. 1906-ban alakult meg a Jó Szerencsét Olvasókör, ami bölcső volt, s kulturális fronton szinten mindennek az alapja Várpalotán. Természetesen nagy szükség volt mindig is a bánya támogatására, de fontos, hogy saját fizetésükből a bányászok is áldoztak a nemes célra jegyzi meg Petrovics László, majd sorolja is a művészeti együtteseket. A dalárda (a mai bányász kórus elődje), a bányász fúvószenekar, majd a II. világháború után a néptáncegyüttes is megalakul, amelyek máig fontos szerepet játszanak a város életében. Részletes, korabeli képekkel is gazdagon illusztrált krónikájuk megtalálható a kötetben, amelyből az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint egy Párizs melletti egyetem is igényelt már tiszteletpéldányt.

A bányász fúvószenekar máig fontos szerepet játszik a város életében

No, de vissza a könyvhöz. Az ötvenes évek végére ugyanis megépült a ma is álló, s használt Jó Szerencsét Művelődési Központ, ami megfelelő és színvonalas otthonául szolgált a várpalotai művészeti együtteseknek.

- Mai szemel nézve is gigantikus méretekben gondolkodtak akkor. Voltak olyan elképzelés is, mely szerint a művelődési központ színháztermében ezer ülőhely legyen a végül elfogadott mintegy ötszázzal szemben, de arról is sokáig folyt a vita, hogy mi legyen a helyszín. Szó volt az akkor rendkívül rossz állapotban lévő vár teljes átépítéséről, s kultúrpalotaként történő hasznosításáról. Végül a ma ismert helyszín mellett döntöttek, itt azonban arról vitatkoztak sokat, hogy a Jó Szerencsét Olvasókör épületét (ma a rendőrkapitányság áll a helyén a szerző) valami módon egybeépítsék a művelődési központtal. Végül ebből sem lett semmi - idézi fel a 60 esztendővel ezelőtti történéseket Petrovics László.