Különös ábrák - T. Szabó László festő frottázsművei

Az inspirációkat megérző és befogadó, a munkásságában új lapot nyitó tapolcai képzőművészről kevesen tudják, hogy a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után volt kirakatrendező, mérősegéd, adminisztrátor, de még bányász is. A sok egyéni és csoportos kiállítással, illetve különböző díjakkal büszkélkedő 61 éves művész munkái hazai és külföldi magángyűjteményekben vannak, több mint 60 alkotása pedig az Első Magyar Látványtárban. Első veszprémi kiállításának címe utal az életkorára és a galériában látható műveinek számára is. Az általa képviselt egyik technika gyermekkori játékot idéz – mikor kőre, fára, vagy fémre papírt tettünk, s egy rajzeszköz dörzsölésével jelenítettük meg a felületről készült képet.

Hegyeshalmi László, Gopcsa Katalin és a kiállító művész, T. Szabó László a minapi megnyitón (Fotó: Penovác Károly)

– Az ő esetében nem pár centiméternyi az a képsík, amit a frottázstechnika révén életre kelt. A képei nagy felületen engedik elkalandozni a tekintetünket, miközben a műveken sokszor figurális történetek jelennek meg – mondta a tárlatot megnyitó Gopcsa Katalin. A művészettörténész megjegyezte: Plinius szerint az életünk első és középső részével a hazánknak tartozunk, míg az utolsóval magunknak. T. Szabó életének krónikásaként leírta cseppet sem könnyű vándorlásait a művészet körül, a munka mellett gyakran küszködve vállalt továbblépést. Az aranykor emlékei című sorozat szekvenciái olyan fragmentumok, amik egyenetlen felületeken megjelenő vésések, árkok, vonalhálók és különböző domborulatokból származó foltok véletlenszerűen kialakult ábrái.

A magunknak tartozó életszakasz T. Szabó életében lehet, hogy a figurális táblaképek, a speciális felületeket benépesítő kollázsok és montázsok, a tárgy-együtteseket felvonultató asszamblázsok és objektek mellett ebben a frottázs technikával készített művekben teljesedik ki.

A tárlat január 31-ig tekinthető meg a galéria nyitva tartási idejében.