Hitelesen formálja meg hőseit az írónő

Bosnyák Viktória a tavaszi olvasási versenyre érkezett a Nagyalásonyi Kinizsi Pál Általános Iskolába, a rendezvény támogatója a Devecseri Városi Könyvtár és Művelődési ház volt. Ezt követően kérdeztük az írónőt.

- Mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogyan lesz valaki író. Főleg sikeres, olvasott író.

- Mindig imádtam a könyveket, sokat olvastam, és bármit, ami a kezembe került. A fogalmazás óra volt a kedvencem. Ötödikes koromban kezdtem hobbiból németről fordítani, ezért sokáig nyelvtanárként és műfordítóként képzeltem el az életemet. Az első könyvemet, a Tündérboszorkányt a lányaim tizedik szülinapjára írtam. Így akartam kárpótolni őket, amiért nem jelent meg időben a Harry Potter negyedik kötete.

- Honnan szedi az ötleteket a könyveihez?

- Tele van a fejem bolondságokkal, a saját élményeimmel, vagy családtagjaim kalandjaival, filmekkel, regényekkel, amiket olvastam. De például az Amikor kivirágzott a fánk fánk a Tescóból származik. Egyszer, amikor ott vettem fánkot, és a kék csíkos zacskón rajta állt, hogy fánk , arra gondoltam, mi lenne, ha belenyúlnék és a karácsonyfánk lenne benne lekváros fánk helyett. Ebből kerekedett egy teljes agymenésnyi könyv.

- Mennyi ideig tart egy-egy könyv megírása?

Bosnyák Viktória szerint fontos, hogy általános iskolában ne kötelező olvasmányokat adjanak fel, hanem választási lehetőséget. Akkor biztosan szívesebben lát hozzá minden gyerek az olvasáshoz. Fotó: archív

- A Tündérboszorkány három hétbe telt, de sietnem is kellett, hogy a szülinapra elkészüljön. De általában is igaz, hogy gyorsan dolgozom. A történet ott bujkál a fejemben, s mielőtt nekilátnék az írásnak, tesztelem néhány megbízható emberemen , testvéremen, lányaimon, barátnőmön, vagyis elmesélem nekik. Az ő kérdéseik, tetszésük, véleményük szerint alakítom. Minél többjüknek mesélem el, annál jobban testet ölt. Azután már csak le kell írni.

- A Tündérboszorkány könyvekben a mai fiatalok divatos szófordulatait használja. Véletlen vagy a mai környezetben játszódó történetből eleve adódott?

- Ez csak részben igaz, hiszen Laci éppen régimódi stílusban beszél. Egyébként igyekeztem a gyerekeket hitelesen megformálni, ahhoz pedig normálisan kell beszélniük. Vagyis mai szavakkal. Amikor a könyvet írtam, ez könnyű is volt, hiszen a lányaim annyi idősek voltak, és úgy beszéltek, mint a Tündérboszorkányban. De ma már felnőttek, és a menő duma gyorsan változik, ezért örülök, hogy gyakran találkozom az olvasóimmal, és a Facebookon is tartom velük a kapcsolatot. Így követhetem, mi a divat.

- A gyermekei szeretnek olvasni?

- Igen, bár Dóri sokkal gyorsabban olvas. Sári szeret sokáig elidőzni egy-egy regényen. Az új kézirataimat persze mindig elolvassák gépben, aztán könyv formájában is. Mostanában sajnos kevesebb idejük marad a könyvekre, mert az egyetemen nagyon sok a tanulnivaló, és ha azzal végeznek, muszáj sportolniuk, hogy kipihenjék a sok agymunkát.

- Milyen könyvet ajánlana a mai gyerekeknek?

- Természetesen nem mindegy, mekkora gyerekről van szó. De a lényeg az, hogy a felnőttek ne erőltessenek rájuk semmit. Inkább ajánljanak nekik, és hagyják meg a szabadságukat. Ha valami nem tetszik, nyugodtan hagyják félbe és keressenek másikat. Ezért is jó könyvtárba járni. Kölcsönzött könyveknél nem bosszankodik senki, hogy mennyi pénzt kidobtak az ablakon, a gyerek mégsem olvasta el. Ráadásul a könyvtárosok tudnak segíteni a választásban, és szívesen teszik is. Ezért is fontos, hogy az általános iskolában ne kötelező olvasmányokat adjanak fel, hanem választási lehetőséget. Akkor biztosan szívesebben lát hozzá minden gyerek.

- Vannak külön fiús és lányos könyvek?

- Általánosságban azt lehet mondani, hogy minden gyerek felfelé szeret olvasni , vagyis a főszereplő legyen egy kicsivel idősebb nála, de semmi esetre se fiatalabb. Ráadásul fiúk nem akarnak lány főszereplőt, míg a lányokat nem zavarja, ha a főszereplő fiú. A fiúk ráadásul jobban kedvelik a tudományos (pl. Mi micsoda?) könyveket, míg a lányok a regényeket, meséket. A fiúk soha nem hajlandóak rózsaszín borítójú könyvvel égetni magukat. Na és a cím sem mindegy! Ezért elég rizikós a Tündérboszorkány címadás, hiszen ennek a szóösszetételnek mindkét fele lányos . Arra viszont vigyáztam, hogy a főszereplő fiú legyen, na és a borító sem pink.

- Önnek van kedvenc írója, könyve?

- Példaképeim Dr. Seuss, aki például a Grincs ellopta a karácsonyt írta, Roddy Doyle, akitől fordítottam is (Rover megmenti a karácsonyt, Kaland kaland hátán), és Roald Dahl, többek között a Karcsi és a csokigyár szerzője. (A felnőttek a Meghökkentő mesék sorozatból ismerhetik.) Hármukban az őrületes fantázia, egyediség és a humor a közös, ezért nézek fel rájuk. Egyébként leginkább a modern amerikai irodalmat kedvelem, Salingert, Updike-ot, Steinbecket, Vonnegutot, Fitzgeraldot, Faulknert, és még sokáig sorolhatnám.

Szerző: Bokor Lívia