Szász Endre özvegye fontosnak tartja a művész gazdag életművének bemutatását

– Hogyan él tovább Szász Endre öröksége napjainkban?

– 2011-ben létrehoztuk a Szász Endre Életművét Gondozó Közhasznú Egyesületet. Így szervezettebb formában tudjuk a hagyatékot kezelni, ami nagy felelősséget igénylő, sokrétű munka, és ehhez egy kis csapatra van szükség. Ennek része Somogyban a várdai emlékmúzeum megnyitása a nagyközönség előtt, ahol nemcsak Szász műtermét, hanem egy különleges, antik darabokból álló kastélyberendezést is bemutatunk. Az épület egy gyönyörűen gondozott arborétum jellegű parkban található.

– Mit tapasztal, töretlen az érdeklődés a Szász-művek iránt?

– Az idősebb és a középkorosztály körében biztosan. Miután megismerik, a fiataloknak is tetszik Szász Endre művészete.  Fogadunk iskolás csoportokat az emlékmúzeumban, fogyatékkal élő diákokat is, rendkívüli rajzórák keretében. Volt olyan fiatal, aki szüleitől születésnapi ajándékként múzeumi belépőt kért, mert egyik vágya volt, hogy közelről megismerje a mester műveit és azt a légkört, ahol alkotott. Voltak olyan tinik, akik Szász Endre egyik ifjúkori önarcképében Leonardo Dicaprio képmását vélték felfedezni.

– Miért tartotta fontosnak, hogy megnyissa a nagyközönség számára a Szász-kúria nagy részét?

– Részben az előbbiek miatt, másrészt azért, mert az életmű olyan gazdag, hogy akik ismerni vélik Szász Endre művészetét, nekik is rengeteg meglepetést tartogatunk a kevésbé ismert művek és műfajok bemutatásával. Ezek közé tartoznak a színes porcelánok mellett a kristályok, faliszőnyegek, ifjúkori munkák, absztrakt, szürrealisztikus képek, könyvillusztrációk, filmek látvány- és díszlettervei és még sok más meglepetés. Arra törekszünk, hogy minél szélesebb körben tudjuk bemutatni Szász Endre művészetét.

– A Hollóházi Porcelánmanufaktúrával jelenleg van kapcsolat?

– Egyáltalán nincs, ugyanis a régi gyár csődbe ment, éveken keresztül nem fizették a jogdíjakat, a mai új manufaktúra pedig nem jogutóda a réginek, és nem adok engedélyt semmilyen „Szász-mű” készítésére. Saját tervezésű, fejlesztésű divat- és dísztárgyakat készítek egy új márkanévvel.

– Hogyan emlékszik vissza a Szász Endrével töltött húsz évre?

– Harmonikus, szép, vidám magánéleti és alkotóévek voltak ezek. Ő életvidám, jó humorú ember volt. Azt gondolom, velem sem nehéz az élet, szintén kiegyensúlyozott embernek tartom magam. Fontos a közös értékrend és hasonló érdeklődés, a mi esetünkben a művészet, és persze még sok más, például a természet szeretete, ezért is vásároltuk meg a Somogy megyei kis birtokot. A képek, műtárgyak megtervezése, kivitelezése volt a férjem élete. Nem igazán volt szabadideje, mert ő akkor is alkotott. Mindemellett sok év munkája volt az említett romos épület felújíttatása és az ingatlanhoz tartozó elburjánzott park rendbetétele, ami egy másfajta alkotás. A kivitelezési munkálatoknak a szervezése, felügyelete nagyrészt rám hárult.

– Szintén alkotó emberként önt mi inspirálja, mi az, amit a legszívesebben készít?

– Elsősorban a tájképfestés, ami aktuálisan inspirál. Olajjal, akvarellel és minden más technikával dolgozom, a témától és hangulatomtól függően.

– Milyen új műtárgyakat, kollekciókat tervez a művész úr elképzelései, tervei alapján?

– Mivel sokat dolgoztunk együtt, így tudom, hogy a férjemnek milyen sokrétű, megvalósításra váró ötletei voltak az iparművészet területein is. Ezeket hasonlóan szívügyemnek tartom, mint a saját ötletek megvalósítását. Ezek közül az egyik terület a porcelán, azon belül rögtön három különböző dekorációval megjelenő új díszműkollekció. Újszerűek a porcelán ékszerek. Bár a ’80-as években készítettünk medálokat, de talán nincs a köztudatban, hogy a porcelán mint anyag, alkalmas exkluzív divatékszerek készítésére. Ezeket a tárgyakat nagyon nagy szeretettel és lelkesedéssel készítettem. Ezenkívül kosztümöket, utcai viseletet és alkalmi ruhákat, sálakat is tervezek. A két terület pedig jól kiegészíti egymást.