Hol volt, hol nem volt: nagyfeszültség a színpadon

A hangsúly Tóth Loon rendezésében azonban elterelődik az eredeti főszereplőkről, dr. prof. Hatvani Istvánról és dr. Johann Faustról, s Nikola Tesla, a zseniális szerb fizikus-feltaláló válik az adaptáció fő alakjává - ezért is a címválasztás.

Végeláthatatlan eszmecserének leszünk tanúi Hatvani (Máté P. Gábor) és Faust (Szűcs László) doktort hallgatva, akik egy múlt és jövő közé szorult kiskórház orvosi pihenőjében felessakkoznak. Világos, hiszen az alkoholi-zálás gesztusa a legkevesebb rendezői kreativitást igénylő filozofálási aláfestő zene, melyet magyar színpadon színész végezhet. Máté P. és Szűcs kettőse annyira összecsiszolódott, hogy a két, amúgy sokszor egyet nem értő figura ellentéte nem mindig üt ki élesen, ami másfelől ügyesen erősít rá a két fausti alak ana-lógiájára.

Szeles József (Tesla), Máté P. Gábor (orvos), Szűcs László (professzor) a Magyar Fauszt egy kihasított történetrészletét dolgozza fel
Fotó: Pesthy Márton

Talált betegként érkezik a valóban összezavarodott, széteső Tesla (Szeles József), akinek története szinte interaktív kiállítás formájá-ban tárul elénk a multimédi-ás megoldásoknak köszönhetően, sokszor ellehetetlenítve a színpadon felejtett színészeket. A színpad vizuális ingerek szempontjából három részre tagolódik: játéktér, televízió-képernyő és a háttérben lévő kivetítő. Ez a technológiai eszközpark erősen kapcsolódik a főhős Teslához; tisztelgő gesztus a multimédiás világot megalapozó zseni felé.

A vizuális ingerforrások gyakori váltogatása azonban egy ponton széttördeli a da-rabot, ahogy a nézők inger-küszöbét is: a centrifuga módjára megállni nem akaró színész-tévé-kivetítő kört oda-vissza követve komolyan fennáll a tengeribetegség veszélye.

Az előadás műfaja tudományos színmű nagyfeszültséggel, s ennél talán keresve sem kaphatott volna jobb megjelölést, hiszen az erede-ti szöveg sokrétű utalásrendszerrel dolgozik, mély és érdekfeszítő egyszerre. A nagyfeszültség még nem érett be, azonban megéri kivárni, míg ennek is eljön az ideje.

- A dráma a fizika tartalmi kérdéseiről nem szólhat, csupán a hatásáról. A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindnyájunk ügye - írja Dürrenmatt a Fizikusok végén összeszedett 21 pontjában, s éppen ez a mindnyájunk ügye teszi mindenki számára fontos darabbá a VoltEmbert is. Hiszen mindnyájunkat érint a világ működése, a fizika, a sors, a hit kérdése; az élet.