A csajkától a gulyáságyúig

A katonadalok sokszor idilli képet festettek a katonaéletről. Azonban a valóság ennél sokkal sanyarúbb volt – derült ki Rainer Pál történész, Pléhkanál a lábszártekercsben - Katonai étkezés a két világháborúban című előadásából. A történész elmondta, békeidőkben a katonák is terített asztalnál ettek-ittak.

Azonban a harcok során számos nehézséggel kellett szembenézniük. A hadseregek ellátása folyamatos kihívást jelentett, a katonáknak pedig alkalmazkodniuk kellett a nehéz körülményekhez. 1904-ben jelent meg az önálló élelmező tiszti kar. Az élelmezőcsapat tagjait, az élelmezési tisztviselőket és tiszteket az egyenruhájuk alapján is meg lehetett különböztetni.

Rainer Pál előadásában számos érdekességre kitért, például a gulyáságyú és a kenyérsütő kemence működésére

Az egyéni felszerelések tartalmazták az étkezéshez szükséges eszközöket és az élelmiszereket is, melyeket sokszor kényelmetlen volt folyamatosan cipelni. A felszerelés része volt a kenyérzsák, a kulacs, az összecsukható ivópohár és az evőcsésze, más néven csajka. Ezek a tárgyak korabeli fényképeken, propaganda levelezőlapokon is feltűnnek.

Az évek során változott a használati tárgyak anyaga és a kialakítása is. Az élelmi cikkeket szigorúan nyilvántartották a hadseregben. A technikai eszközök terén nagy változások, fejlesztések mentek végbe; nagy jelentősége volt például annak, amikor megjelent a mozgókonyha.

Rainer Pál előadásában számos érdekességre kitért, például a gulyáságyú és a kenyérsütő kemence működésére, a fedezékben való, valamint a hadihajókon történő étkezés körülményeire, környezetére.

A Laczkó Dezső Múzeum az előadást a Házasság Hetéhez kapcsolódóan a Múzeumi Szabadegyetem sorozatban rendezte meg.