Nem rombolni, építeni kell

- Az energetika a "csúnya nagyfiúk játéka", óriási finanszírozási igénye van. A közepes projektek már nem érdeklik őket, a helyi vagányok, a kisebb vállalkozók pedig még nem tudnak összeszedni 5-30 millió eurót, ami egy-egy üzlet megvalósításához szükséges. Ez az, amit viszont mi már megcélozhatunk - foglalja össze Soós Csaba, az E-Star Alternatív Nyrt. igazgatóságának elnöke, hogy miért éppen az energiaszektorban látta meg a jövőt vállalkozásának.

A fiatal üzletemberrel budai irodájában találkozunk. Első gyermeke, Zsombor néhány napja született, nem szívesen megy most hosszabb időre távol tőle. Cége felkerült a World Finance Magazine legutóbbi, a világot felölelő top százas listájára - Közép-Európából elsőként és egyedüliként -, melyet az úttörő jellegű és rendkívül eredményes vállalkozásokból állítanak össze évről évre. A nem mindennapi siker titkairól faggattuk.

- 1997-től két évig voltam bróker. Azért hagytam abba, mert elegem lett abból, hogy viszonylag rövid távú döntéseket kellett állandóan hoznom. De egyre mindenképpen jó volt. Ebben az időszakban sikerült felhalmoznom a tőkét, amely a névváltoztatás előtti Regionális Fejlesztési Vállalat alapításához kellett. Négymillió forintos törzstőkével alakult 2000-ben a cég, de negyvenmillióra volt szükség az első 3-4 évben, hogy a saját lábára álljon, majd dinamikus fejlődést tudjon megvalósítani.

Szülei máig Veszprémben élnek, édesanyja könyvtáros, pedagógus, közgazdász végzettségű, a veszprémi tűzoltóság gazdasági igazgatója. Édesapja szintén közgazdász, apai nagyapja kereskedő, tehát azért volt indíttatása a családban. Nemzetközi bankárképző, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskola következett. Innen az összes tőkepiaci tapasztalat, amit most cégvezetőként tud kamatoztatni.

- Az energetika hosszú távú befektetést igényel, tőke- és eszközintenzív iparág. Ahhoz, hogy ezt valamiből finanszírozni tudjuk, hosszú távú szerződések kellenek. A  megtérülés biztonsága érdekében zömmel önkormányzatokkal, közöttük a Veszprém megyeivel kötöttünk először szerződéseket - emlékezik vissza a kezdő lépésekre. - Azt azért lehetett sejteni, hogy ha 15 éves szerződést kötünk, akkor 15 év múlva is létezik még a partner. Az aggodalom inkább az ő részükről volt eleinte, hogy vajon mi meddig tudunk fennmaradni. A kezdeti néhány év bizony a vagyon feléléséről szólt, 2003 év végére tudtuk termőre fordítani az első szerződéseinket. Ma több mint 200 helyen vagyunk jelen Magyarországon, de megvetettük a lábunkat  Romániában, Gyergyószentmiklóson és  Marosvásárhelyen, valamint  Lengyelországban. 2011-ben árbevételünk több mint ötven százaléka külföldről származik.

Az államháztartás működtetésében a legnagyobb probléma szerinte, hogy pénzforgalmi szemléletben számolnak, míg a vállalkozások nagy része kettős könyvvitelt vezet. Az utóbbiaknál az értékcsökkenést a meglévő vagyon után el kell számolni, ez egyfajta eszközpótlási kötelezettséget jelent. Ez a fajta, a vagyon felélésére figyelmeztető eszköz az állami szférában nincs meg. Mérleg sincs: amíg a vállalkozásoknak kötelező évente egyszer a beszámolóban minimálisan egyszerűsített mérleget megjelentetni, addig az állam ezt nem teszi meg. Ezért az önkormányzatok, a minisztériumok, intézmények felélik a meglévő vagyonukat. Leromlanak az épületek, tönkremennek az energetikai rendszerek, nagyon pazarlóak.

- Mi közvilágítással kezdtünk el foglalkozni, ami, később rájöttünk, nagy baklövés volt - vallja be. - Az áramszolgáltatók a privatizáció során megkapták azokat a vagyonelemeket, amelyek a közvilágításhoz kapcsolódtak, az önkormányzatoknál viszont megmaradt a feladat. Ez kvázi monopólium volt, ebbe az áramszolgáltató kontra önkormányzatok viszonyrendszerbe férkőztünk be, de nagyon nehéz volt. A hatékony hőszolgáltatás megvalósítása viszont könnyebben ment, hiszen a vagyon az önkormányzatoké. Nem csupán energetikai korszerűsítési beruházásokról van szó, hanem teljes feladatátadásról. Az elmaradó eszközpótló beruházásokból fakadó beruházási kényszert nem tudják megvalósítani az önkormányzatok. Mi a technika fejlődésével olyan eszközöket tudunk beépíteni, amelyek a megtakarítással megtérülnek. Azt mutatjuk be az önkormányzatoknak, hogy egy fillérjükbe nem kerül,  nagy valószínűséggel olcsóbb is lesz, minden feladat lekerül a vállukról.

- Hogy mi a titok? Legerősebb kompetenciánk a finanszírozáson túl az a system design, az a mérnöki munka, ami feltárja, hogy az adott intézménynek vagy energetikai rendszernek milyen jellegű fűtési technikát kell adni ahhoz, hogy az a legkorszerűbb legyen - árulja el.

- Szerencsére szép számmal vannak már Magyarországon olyan vállalkozók, akik megfelelnek a mi minőségbiztosítási rendszerünknek, a feladatokat kiválóan el tudják végezni. Hatékony eleme az önkormányzatokkal való együttműködésnek, hogy a rendkívüli meghibásodások megoldását is magunkra vállaljuk. Például egy 15 éves időtartamra vonatkozó szerződés esetében, ha lerobban egy kazán a 14. évben, akkor azt nekünk ki kell cserélni a saját költségünkön. Mivel az önkormányzatnak semmiféle plusz tehertétele nincs, így jól kalkulálhatók a mindenkori költségek.

Bizonyára az Európai Unió által kínált támogatási rendszerrel is élni tudnak - vetjük fel a kézenfekvő finanszírozási technikát. Erről azonban markáns véleménye van.

- Az uniós pályázati rendszer a világ legkárosabb ösztönző rendszere, ahogy szoktam mondani, egy európai torzszülött, arról nem is beszélve, hogy Európa-szerte a korrupció melegágya. Ne dőljünk be a nemzetközi szlogeneknek, gondoljuk végig józan paraszti ésszel! A támogatások nem a semmiből keletkeznek. Azokat az unió tagállamai fizetik be a közös kasszába, majd pályáznak azért a pénzért, amit befizettek. Redisztribúció, mondják a szakavatottak. Tehát már létező pénzekért kell egy bonyolult struktúrában megküzdeni, hogy azok visszakerülhessenek a gazdaságba. Egy ilyen támogatási rendszert borzasztóan drágán lehet fenntartani - fogalmaz egyértelműen.

- Előfordul, hogy az ezzel foglalkozó intézmény a költségvetésének 80 százalékát feléli, 20 százalékát tudja adni támogatásként. Fenntartja a sikerdíjakban érdekelt közvetítőket, pályázatírókat, a bankrendszert. Bonyolult struktúra, egyáltalán  nem arra ösztönöz, hogy a beruházást mielőbb megvalósítsuk, visszafogja a gazdaságot. Nagyon sokszor nem is produktív célra használjuk, főtereket, parkokat újítunk fel. A piacra is torzító hatással van. A támogatás megszerzésének a képessége dönti el, hogy a piacon ki az, aki boldogul, és ki az, aki nem. Így alulról építkezik egy érdekhálón keresztül a korrupció. Ezért mi nem is nagyon élünk ilyen lehetőségekkel.  Nálunk a pénzügyi hátteret egyrészt a banki szektor jelenti, másrészt nagyon komoly szerepet játszik a tőzsde és az ezen keresztül elérhető finanszírozási formák. 2009-ben negyedekkora cég voltunk. A válság kellős közepén volt lehetőségünk 4 millió euró saját tőkét vonni be másodlagos részvénykibocsátással. Elindítottunk egy 10 milliárd forintos kötvényprogramot is, amiből 5 milliárdot már kibocsátottunk. Ebből jelentős forráshoz jutottunk. A következő öt évben szeretnénk megötszörözni a céget, nem lemondva Magyarországról, elsősorban a külföldi piacokon, ahol tárt karokkal fogadnak bennünket. Jobb értékesítési körülmények között lehet szerződéseket kötni, és kisebb a politikai csetepaté is az ilyen szakmai jellegű ügyek körül.

A budapesti lét az üzleti fejlődéshez nélkülözhetetlen az infrastruktúra miatt, de mindig vidéki fog maradni, mondja. Péntekenként menekülnek a fővárosból, felesége siófoki, nagyszülei Karcagon élnek. És ott van Eplény, ahol 1985-86-ban megtanult síelni. Egy baráti beszélgetésben összevitatkoztak a fejlesztési lehetőségekről. Annyira érvelt mellette, hogy azon kapta magát: már csinálja is.

- Belegabalyodtam, mint macska a gombolyagba - mosolyog. - Közel egymilliárd forintos fejlesztésnél tartok már, amiből 80-90 millió forint állami támogatás. A felvonókapacitást 30-szorosára növeltük, két és fél pályából csináltunk ötöt, hóágyúból van 40 darab.  Az idei szezon 107 napos volt, ami már azért valami. Helyi embereket alkalmazunk, adót, járulékokat fizetünk, egy-másfél millió eurót tartunk itthon azzal, hogy nem külföldre mennek az emberek síelni.

- Fontos, hogy az ember tanuljon, valamiféle tehetséget hozzon magával, legyen szerencséje. Ám ez csak a felszín, a sikeresség 30 százaléka - összegzi végül személyes tapasztalatát. - Kell mögé az ember. Ahhoz, hogy megfelelő válaszokat tudjon adni a kihívásokra, borzasztóan céltudatosnak kell lenni. Ha valaki elkezd egy ilyen vállalkozást, annak napi 24 órában kell dolgoznia. Nemcsak azzal fekszik és  kel, hanem azzal is álmodik. Szorgalom, erős jellem kell, hogy állja a pofonokat. A szorgalom pedig építésre kell, nem rombolásra. Ez utóbbira sajnos van bőven hazai példa.

Név: Soós Csaba
Született: Pécs, 1974. 06. 04.
Iskolák: Kossuth  iskola, Veszprém,
Lovassy László Gimnázium,
Nemzetközi Bankárképző,
Pénzügyi és Számviteli Főiskola
Család: Nős, egy gyermek édesapja
Cég: Alapítás éve: 2000
Saját tőke: 3,996 millió Ft
Tulajdonrész: 41 százalék
Piaci kapitalizáció: 27,8 mrd Ft
Hobbi: Horgászat