Klasszikus a porondon

Red Hot Chili Peppers: I'm with you
 
Az alternatív zoknihasználat hajdani propagálói, az egykori funk rock fenegyerekek tulajdonképpen már bármit megtehetnek: így, lassan az ötödik x és a 70 millió eladott album felé közelítve semmilyen elvárásra nem kell tekintettel lenniük egy új lemez kiadásakor. Nem is voltak. Közismert, hogy a több évnyi szünet után piacra dobott zenei anyagon a gitármágus, s egyik fő dalszerző John Frusciante helyett Josh Klinghoffer lett a hathúros kezelője.

Gondolhatnánk, hogy ettől részben megváltozott a Chili muzsikája, ám mindez csak részben igaz. A bőgős Flea ugyanis időközben megtanult zongorázni, s mivel Klinghoffer szintén játszik és ír a hangszeren, az aktuális dalok jelentős része alapvetően így született. A korábbiakhoz képest valamelyest háttérbe szorult a gitár, és többet hallatszik a basszus és a zongora.
 
Ami egyébként a dalokat illeti, eget rengető újdonságokra nem kell számítani. A dallamvilág, s Anthony Kiedis hangja is maradt a régi. A nyitó Monarchy Of Roses dance-funkja, a kongákkal finoman megtámogatott, de inkább csak a címében afrikai Ethiopia vagy akár a Brendans Death Song lassan kibontakozó balladája is rendben van, tuti sláger mindegyik.

Az első klipdalnak választott, dzsemmelgetős hangulatú The Adventures Of Rain Dance Maggie-n aztán jól látszik az a finom eltolódás, amit a gitároscsere hozott magával. A Hendrix-rajongó Frusciante-val szemben Klinghoffer ugyanis inkább a U2-ból ismert The Edge-et és Andy Summerst szokta emlegetni példaképeként, ennek megfelelően a kissé újhullámos, posztpunkos gitárjátéka kevésbé látványos, inkább csak kíséri a dalokat, minthogy maga válna főszereplővé.

Ezzel még jobban előtérbe helyezi Flea amúgy megunhatatlan basszusmeneteit, amik még a gyengébb dalokat is sokszor megmentik. Említést érdemel még a salsa ritmusokkal és trombitaszólóval feldobott Did I Let You Know salsa, valamint a régi RHCP-t idéző Goodbye Hooray, ami a leggyorsabb, s egyben a legvadabb dal az egész albumon.
 
Zárásképp elmondható, hibázni ismét nem tudott a Red Hot Chili Peppers, hiszen több mint hallgatható lemezt tettek le az asztalra a kalifornai srácok, ám annyit azért le kell szögeznünk: a kilencvenes évek klasszikus lemezeivel azért a nem vetekedhet a legújabb alkotás.

További zenei hírekért klikk!