A jövő év madara a gyurgyalag

Pár évvel ezelőtt sikerült egy homokbánya tulajdonosát rávenni arra, hogy a felhagyott homokbányába (ahova eddig szemetet hordtak, előtte barátainkkal mi megtisztítottunk) a színpompás madarak megérkezése előtt munkagépekkel a meredek falat kotorják le, azaz friss felületet biztosítsanak a téli szállásukról hazaérkező madaraknak, mivel ők apró lábaikkal vájják a falba a költőüregeiket. Ezáltal meg tudja újra telepíteni a terület gazdája a gyurgyalagot azon a helyen, amelyet több éve elhagyott már. A példa követendő - a madár védelme érdekében -, érdemes máshol is kezdeményezni a fenti akciót. A tulajdonos, aki nem akarta magát megnevezni, azóta nagyon boldog, hogy újra láthatja kedvenc madarait saját bányafalán!

A gyurgyalagok ilyentájt szerfelett udvarolnak: a hímek szitakötőkkel, poszméhekkel, és darazsakkal kedveskednek párjuknak. Először az ághoz verik erőteljes csőrmozdulatokkal, majd finom mozgással átnyújtják az ajándékot a tojóknak, hogy kegyeibe férkőzhessenek. Ha ez megtörtént, akkor zajlik le a párzási ceremónia. Mindezt lessátor mögött ülve néhány méterről kísérhettük figyelemmel az én párommal.
 
A gyurgyalagok mesteri vadászok, a levegőben cikázva, gyors rárepüléssel kapják el az amúgy gyors röptű szitakötőket és hártyásszárnyú rovarokat.
 Ha költőtelepen járunk, ami idén Tüskevár határában, a szomszéd faluban hamar megtehető, mindig rabul ejt az a látvány, amikor a negyven madár egyszerre repül a levegőbe. Mintha a trópusokon járna az ember.
 
Egy tévhitet is el kell hogy oszlassak, a gyurgyalag nem jár a méhészek által kihelyezett kaptárokhoz méheket zsákmányolni. Az efféle tevékenysége nagyon ritka.