Nemesvita: nyárfasor és napelemek falva

Itt nincs két párhuzamos utca, sőt, egyetlen vízszintes se, tipikus hegyvidéki falu Nemesvita. Kanyarognak az utak a hegyoldalban az apró, takaros házak és a gyönyörű öreg fák közt. A polgármesteri hivatal, a művelődési ház és a szomszédos könyvtár is inkább családi házra hajaz, mint intézményre. Barátságos, kicsi minden, és a hangulatos utcákat járva nem meglepő, ha azzal állítja meg az idegent egy fejkendős néni, hogy kit keres, drága gyerekem? Csali János polgármester számára mindez nem újdonság, ő itt született és nőtt fel, a családi gyökerek évszázadokra visszamenőleg idekötik.

Csali János polgármester joggal büszke a miseruha-gyűjteményre  (Fotók: Tóth B. Zsuzsa)

A kézimunkaszakkört Szőts Gézáné vezeti, a képen Rakk Józsefné és Czolk Ilona. Töreky András szerint fontos, hogy ismerjük a gyökereinket

- Sajnos nálunk is csökken a lakosság, a demográfiai mutató rövid távon is negatív, most 370-en élnek a faluban. A 18 évnél fiatalabbak 36-an, a 63 év felettiek 95-en vannak. A gyerekeket Balatonedericsre fuvarozza a falugondnoki kisbusz, Tapolcára a szülők szállítják óvodába, iskolába őket. Nagy feladat, hogy versenyképessé tegyük a községet, a letelepedni vágyók felfedezzék a nyugodt környezet értékeit. Házak, telkek egyelőre csak magántulajdonban vannak, azon vagyunk, hogy építési telkek legyenek az erre alkalmas területből. Nagy előnye a falunak a csend és a tó közelsége. Kitörési lehetőséget az ingatlanhasznosítás dinamizálásban, az építési és helyi szabályok ésszerű módosításában, a szolgáltatási és vállalkozási környezet, valamint a lakókörnyezet összehangolt fejlesztésében látunk. Javítani kell az életkörülményeken, nem lehet versenyképes az a település, amelynek építési szabályai a Balaton-törvénynél szigorúbbak. Ráadásul felesleges műemléki előírások korlátozzák a belterület rendezettségét. Nem lehet szempont, hogy olcsó, nem tájba illő épületek jöjjenek létre - mondja a polgármester, miközben a közelmúltban felújított hivataltól, könyvtártól a szomszédos katolikus plébánia épületéhez sétálunk. A műemlék épület tágas, árnyas udvara ad helyet az ünnepségeknek, itt volt hétvégén a falunap is. A nagy épületben állandó helyet kapott a helytörténeti kiállítás, amelynek páratlan kincse a miseruhák gyűjteménye. Megismerhetjük az egykori községi pecsétek lenyomatait, a címereket is. Az egykori helyi takácscéh eszközei, a tilolók, szerszámok szorgos kezek munkájáról árulkodnak, és nagy becsben vannak az 1600-as évekből való kötetek. A település bevétele számottevő, a vállalkozásokból évi ötmillió körüli adó folyik be. - Van lovardánk, asztalos-, autószerelő, villamosipari, borászati és állattenyésztő cégünk. Azon vagyunk, hogy az adók alacsonyak maradjanak, ezáltal versenyképesek legyünk. Pályáztunk a csapadékvíz-elvezető rendszer felújítására, rendbe kell tenni a mezőgazdasági tehermentesítő utat, amely a község második bekötőútja is. Nem nagy a külterület, a település értékét jelzi, hogy a Bece-hegyi kápolna jelenleg is vitai tulajdonban van. A 70-es években skanzent akartak csinálni a faluból a szépsége miatt. Komoly értékeink vannak, vigyázunk rájuk. A lakosság megbecsüli a környezetet, de megszokták az itteniek, hogy szép helyen laknak. A nemzeti park része a kül- és a belterület. Bonyolultabb az építés, de megtérül. Hamarosan kilátóval gazdagodunk, egy telekommunikációs cég tornya köré épül a faszerkezet a lakosság beleegyezésével. Fontos a véleményük, ahogy az, hogy minden ellátás, így a nagy sebességű internet is adott legyen. Jól működik a falugondnoki szolgálat, van beteggondozónk, az Együtt Egymásért Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat a kicsikért dolgozik - sorolja Csali János, miközben a faluba vezető nyárfasorhoz érünk.

A templom tornya már megújult, az épület és annak környéke is megszépülhet hamarosan. A templom tornyába vésették a felújítást segítők nevét

Év végén nagy részét újraültették, az elmúlt húsz évben sokat romlott a fák állapota. Köztük napelemes kandeláberek gondoskodnak az éjszakai kivilágításról, ami a lakosság harmincéves igénye volt. Tavaly készült, XXI. századi technológiával. - Fontos a község megközelítése. A Balaton kapujában vagyunk, a nagy nyári forgalomban balesetveszélyes lekanyarodni a 84-es útról, úgyhogy szeretnénk egy besoroló sávot létesíteni. A templomot pedig rendbe kell tenni, eddig csak magas önrésszel volt hozzá pályázati támogatás. A torony mára elkészült, a bádogba bevésettük a szponzorok nevét. A környéke hamarosan szép pihenőpark lesz, a tervek készek - mutat körbe a polgármester az árnyas templomtéren. Séta közben Effenperger Józseffel, a jól működő polgárőrség vezetőjével találkozunk. Azt mondja, a 17 polgárőr fele fiatal, és pártoló tagok is vannak jó páran. Nagy Péter, az egyik aktív polgárőr éppen munkából tér haza, helyesel. Ők biztosítják a rendezvényeket, mindenki örömére kiváló a közbiztonság Nemesvitán.

- Jól működik a közösséget összefogó Vitán felül Nemesvitáért Alapítvány, a Nők a Balatonért Egyesület helyi csoportja, remek a focicsapat. A kézművesszakkör népszerű, a népművészet mestere, a szövőnő, Szőts Gézáné, Margitka vezeti. A szükséges anyagokat az önkormányzat biztosítja - mondja a polgármester, miközben a temetőhöz érünk. - A ravatalozóra valóban ráfér a felújítás, egy közösség, egy település másik ember iránti tiszteletét rövid idő alatt fel lehet mérni megnézve a temetőjét. A felújítási engedély adott, a forrás is, idén rendbe tesszük. A faluközpont értékes épületegyüttesének részét ugyancsak renoválni kell, a turistaszállót a világörökség várományosa projekt keretében szeretnénk felújítani. Kedvesek, vendég szeretőek az itteniek, ezt a betelepülők tanúsítják.

Nagy Péter a polgárőrség egyik aktív fiatal tagja

Kálló Antal meg is tapasztalta. Vendéglátónk házának teraszáról semmi sem zavarja a páratlan kilátást. A hátunk mögött a takaros ház, gondozott kert.

- Szeged mellől, Domaszékről kerültem ide a családommal. Kereskedelmi főágazat-vezetőként mentem nyugdíjba, a szövetkezeti prémiumosztás segített, hogy ingatlanba fektethessem az összegyűjtött pénzemet. A 80-as évek első felében hónapokon át gyűjtöttem a balatoni eladó ingatlanok címeit. Már a faluba vezető nyárfasort látva azt mondtam, hogy én itt veszek házat. Így is történt. Aztán az élet úgy hozta, hogy itt is ragadtam, igaz, ma már egy másik házban élek a párommal. Üres telekre építettem másfél évtizede, azóta helyi lakos vagyok. Az életünk hátralevő részét itt töltjük, ez már biztos. A dél-alföldi emberekhez képest a Nemesvitaiak mások, de befogadtak bennünket. Már évek óta itteni nyaralós voltam, amikor egy falugyűlésen a felszólalásomat követően azt mondta egy néni, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar - emlékezik Antal nevetve.

- Rájöttem, hogy a helyiek megnyílnak, meleg szívűek, amint megismerik az embert. Érdekes számomra, hogy szinte együtt élnek a halottaikkal. A temető csaknem összeépült a faluval, a helyiek majdnem mindennap kijárnak kapálni, öntözni, vagy csak beszélgetni egymással a sír szélén ülve. Olyan a temető, mint egy találkozási pont. Ez a szokás nekem nagyon szimpatikus - vallja Kálló Antal. A polgármesterhez fordulva pedig hozzáteszi, hogy jó lenne padot állítani a temető szélére. Csali János helyesel, alighanem ezzel meg is egyeztek a következő feladatban. A községhez tartozó zsidó temető területe ma is gondozott. A falu másik végén lakó Töreky András számára ugyancsak fontos az ősök tisztelte. Évtizedek óta a falu helytörténetét kutatja. Gyerekkorában Csata volt a beceneve, mert folyton háborúsdit játszott. - Érdekelt a történelem, az Egri csillagokat már alsó tagozatos koromban kiolvastam. Édesapám volt akkor a könyvtáros, a falu múltjáról sokat mesélt. Fontos a múlt ismerete, akinek gyökerei nincsenek, az maga is halott - állítja András, aki szorgosan kutatja a levéltárakat, böngészi a családi iratokat, fényképeket. Azt mondja, a helytörténet-kutatásban mindennek lehet jelentősége. Sokszor apró, lényegtelennek tűnő dolgok kötnek össze egy láncot, aki pedig ezzel foglalkozik, az az apróságokban meglátja azok fontosságát. Gyűjti az anyagot egy helytörténeti kiadványhoz, ami csak azért nem készült még el, mert folyamatosan bővül. András a család történetét kezdte el kutatni, de aztán rá kellett jönnie, hogy az és a falutörténet elválaszthatatlan egymástól. Ma már vagy kétszáz környékbeli család története nyitott könyv előtte. A helyiek visszaemlékezéseikkel segítik a munkát, a falu csendje pedig biztosítja hozzá a nyugalmat. Legfeljebb a tekintete kalandozhat el néha, a páratlan panoráma láttán.

Hiába, ez is Nemesvita erényei közé tartozik.