Az igaz szó dicsérete

Az egész folyamat - azt gondolom - méltatlan volt a Fidesz szakértőihez, politikusaihoz és a kétharmados többséghez is. Őszintétlen. Nem mondta ki a valódi okokat, az egyébként abszolut elfogadható érveket, úgy tett, mintha tényleg választást kínált volna, és nem világította meg a jövő igazi esélyeit. Nagy kár. Pedig a józan többség, biztos vagyok benne, megértette volna az igaz szavakat. Most egyetlen dolog marad, a hit, hogy ezzel jobb lesz. Mert egyébként az lesz, efelől nincs és nem is lehet kétség.

Az államhoz kerülő irdatlan mennyiségű pénz hosszabb távra biztosítja a nyugdíjakat, észrevehetően csökkenthető az államadósság, ami lehetővé teszi a további törlesztések olcsóbb hitelekből való finanszírozását. Ezáltal levegőhöz jut az állami szféra, több juthat az önkormányzatokra, oktatásra, egészségügyre. A csökkenő hiány kiszámíthatóbbá teheti a gazdaságunkat, ez  befektetőket vonzhat, gyorsuló ütemben növekedhet a termelékenység, nőhet a GDP, csökkenhet az infláció.

Most már csak az kell, hogy a rendelkezésre álló forrásokhoz olyan feladatokat rendeljen a kormány, amely elvezet a valódi strukturális átalakításig, a modernizációig. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne az emberek pénztárcája  vékonyodjon, hanem a korrupció és a bürokrácia, ne legyenek jól fizetett, de felesleges párhuzamosságok, minősíthetetlenül elvégzett állami beruházások, pályázati pénzek elkótyavetyélése, jusson
kutatásra és fejlesztésre is.  

Tervek kellenek, valódi, nagyívű gazdasági stratégia, ami alapján majd a kisvállalkozó és a nagybefektető elhelyezi magát a rendszerben, számot vet lehetőségeivel, és elkezd beruházni, termelni, dolgozni, gyarapodni.

Ám ehhez nem muszáj álságos elméleteket gyártani.