Dugódíj, füstadó és a többiek

Naiv módon sokáig azt hittem, az állam mi vagyunk. Egyszóval, a jövő évtől, aki átlépi a Hungária körút bűvös határát, fizetni lesz kénytelen a belváros útjainak terheléséért. Vidéki, vagy budapesti, egyre megy, mindenki szívni fog. A telefonadóval kapcsolatban sincs semmilyen hátrányos megkülönböztetés: aki tíz percnél tovább beszél, sms-t küld, szintén fizetnie kell. Fizetni és szívni.

Értem én: Magyarország a tőkepiacokon a totális bizalmatlanság állapotában szenved, és mivel ezt a halódó gazdaság nem oszlathatja el, külső forrásokra (IMF) van szükség. Ám a megállapodásnak ára van. A megszorítások, az újabb kisebb-nagyobb adónemek, az ezek által megtakarított néhány tízmilliárd forint ugyan nem képesek arra, hogy beindítsák a gazdaságot, ám mégis jelzésértékűek az állampolgárok számára.

A kisemberek joggal érzik, hogy újabb bőrt nyúznak le róluk, és mindezen már csodálkozni sincs idejük, jön a következő nagy ötlet. Hogy átgondolatlan? Lehetséges. Mert szó sincs arról, hogy ettől nekünk jobb lesz, hogy adónk a fejlesztéseket, a jobblétet szolgálja. Csupán az államháztartási hiány enyhítése a cél. Mindehhez egy máig pazarló államigazgatás, rövid távú, nem kellően előkészített elképzelések és intézkedések társulnak. Hiányzik a jövőképünk. Illetve - mert fantáziánk és humorunk határtalan - vannak tippjeink az újabb adónemekről. Ezek nem kímélik a nyugdíjrendszert, ismét növekedhet az áfa, bevezetik a pénzforgalmi adót, progresszív lehet a személyi jövedelemadó, stb. Ez utóbbiról jut eszembe: nonszensz, hogy mindenfajta újabb adónemet a már adózott jövedelmünkből vagyunk kénytelenek finanszírozni.

Aztán ott vannak a haldokló kis- és középvállalkozások, amik - bár eddig a rendszerváltás utáni összes kormány magát vállalkozóbarátnak nevezte - a csőd szélén, egy lépéssel a szakadék meredélye előtt állnak. Javaslatunk persze volna, hogyan lehet még rosszabb, miként lehetetlenülhetünk el totálisan: vezessék be újra Károly Róbert kapuadóját, jöjjön vissza igazságos Mátyás királyunk füst-adója, tegyék kötelezővé az eladót, a kiadót, a beadót, az átadót, a mérvadót, csak egyre vigyázzanak nagyon: tartózkodjanak a láz-adó újbóli felbukkanásától. Mert ha a pulzus még szaporább lesz, a vérnyomás az egekbe szökik, és - persze kényszerből - egyre többen állnak ellen a kínból kreált fizetési kötelezettségeknek, az újabb és újabb megszorításoknak, akkor - ezer éves államiság ide, világszerte elismert magyar szürkeállomány oda - élhető ország hiányában végleg lehúzhatjuk a rolót.