Többféle értelmezés

Az építőipar válsága pedig az egész gazdaságunk mélyrepülését példázza. Nem érdemes mellébeszélni, kozmetikázni, igen nagy bajban vagyunk. Ennek ellenére mégis azt kell, hogy mondjam: még ennél is lehetne sokkal rosszabb, ha a kormány nem úgy reagálna a kihívásokra, ahogyan teszi. Persze bizonyára jobb is lehetne, körülnézve néhány hasonló helyzetű és nagyságrendű ország eredményei körében. De nálunk ez a választások kétharmados többségének akarata nyomán kialakult helyzet, amit mindenkinek illik tiszteletben tartani. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy a lakosság bámulatra méltóan viseli el az egyre nehezedő megélhetést, a mérhetetlen adósságterheket, a mindenkit sújtó válságintézkedéseket. Vagy rendelkezik még valahonnan olyan tartalékokkal, amit senki sejtett, amivel senki sem számolt. És persze reménykedik, hogy még ezt a néhány évet kell kibírni, aztán minden jobbra fordul, és nem lesz hiábavaló az a sok lemondás, amit kénytelen-kelletlen el kell viselnie a gyakori hatékonyságnövelő intézkedések miatt.

A kormány nyilvánvalóan igyekszik nyugtatni a kedélyeket, minduntalan hangoztatva, hogy nincs alternatíva, ez a sajátos út pedig, amit választott a válságból való kilábaláshoz, előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Nem így az ellenzéki pártok, amelyek minden feladott labdát kihasználva próbálják a teljes eredménytelenséget bizonygatni. Ami megint csak nem igaz. E kétféle értelmezés aztán, ami a politika mentén széttagolt médiában még inkább felerősödik, teljesen megzavarja az eligazodni kívánó embereket. Így azok, akik nem egyik vagy másik oldal vakon elkötelezett hívei, csak legyintenek, és elfordulnak a politizálástól. Marad nekik a mindennapi megélhetés feladata, olyan meseszerű magyarázatokkal, amelyeket el akarnak hinni a reménybeli jövőért. Nem lesz könnyű a következő évtized. Szép feladat bárkinek túlélni.