Mindenki Muki akar lenni

Pár napja már, hogy van otthona. Meleg fészek, szerető család, biztonságot nyújtó környezet. És sok-sok simogatás. Szereti a kezek játékát, él-hal a finom, kiszámított, célzott mozdulatokért. Ilyenkor minden izma megfeszül, a csodára koncentrál és hálás tekintettel viszonozza jótevője szeretetét.

Gondol, persze, a többiekre is, a pajtásokra, szomszédokra. Akiket otthagyott. Jó helyen, igen, és mégsem. Mert bár szeretetet, felvigyázást, ételt, italt, ellátást kapnak, valahogy nem az igazi. Az otthon szaga hiányzik. A magánvackor, a hely, ami az övé, amit véd, ahol él. 

Mindegyikőjük ilyenről álmodik. Van, aki hosszú évek óta már. Reményvonyításukat, kérlelő, esdeklő tekintetüket nehéz könnyek nélkül állni. Értük élnek, harcolnak gondozóik: szóval, tettel és hallgatással is. Mukinak sikerült. Gazdisodott.

Nagy nap volt ez az ajkai Vahur Állatotthon történetében. Piros betűs. Van belőle már jó pár. De a szépszámú, sikeres gazdisodást kicsit elhomályosítja, hogy mindig, folyamatosan vannak, jönnek újak. Otthonról kidobottak, otthonra vágyók. Sok új Muki.

Reméljük, és ezért küzdünk, számuk apad, felelősségteljes gazdijaik megbecsülik majd az otthonok hűséges őreit.

Csak felelősségteljesen, szeretettel, odafigyeléssel lehet kevesebb Muki. Jó lenne, ha ez mind több emberben tudatosulna.

Vargáné Czobor Andrea,

Ajka