A költészet sosem megy ki a divatból - Beszélgetés Tóthárpád Ferenccel

A találkozó után kértünk interjút a költőtől. Elmondta, valóban több művészeti ágba belekóstolt. Élete fontos részét leginkább a másoknak szánt szövegek teszik ki.

– Hogyan lesz valaki író– költő gépjármű-villamossági műszerész és textilipari technikusi kezdettel?

– Egy helyütt azt írom: „mondják: nem születik, hanem azzá válik a Költő!" Úgy hiszem, a közlés kényszere ott lopakodik mindenkiben, aztán a tanulás, a tudatos munka dönti el, hogy miként is alakul a pályánk. Édesapám lakatos volt, édesanyám is a szövőgép mellől indult. Fel sem merült, hogy humán pályára készüljek. Felnőtt fejjel folytattam a tanulmányaimat. Mondhatom, akkor tárult ki előttem a világ.

Tóthárpád Ferenc életének fontos részét teszik ki a másoknak szánt szövegek, dalok egyaránt. Fotó: Bokor Lívia

– Mennyire tartja fontosnak a tanulást?

– Eleinte a hitelesség iránti vágy inspirált, hogy hihetően és jogosultan szólhassak a magam nyelvén, a magam választotta eszközökkel, és úgy, hogy – lehetőleg – mások örömét, hasznát is szolgálhassam. Sokszor emlegetem édesapámat, aki – mint mondtam – lakatos volt, és mégis mint egy mester hihetetlen tudással, bölcsességgel rendelkezett.

– Hogyan tudja összeegyeztetni az írást a mindennapokkal? Van írásra kijelölt időpontja?

– Nincs olyan nap, amikor ne foglalkoznék ilyen vagy olyan szövegekkel. Több kész és félig kész könyv van a fiókomban most is. Nem az „ihletett pillanatok" alkotója vagyok, sokkal inkább a tudatosság jellemző rám. Nem várom, hanem inkább igyekszem magamhoz csábítani a múzsát, elnyerni a „csókját".

– Kinek ír legszívesebben? Van kedvelt korosztálya?

– Ha az önálló köteteket, antológiákat, folyóiratokat, egyéb fórumokon található szövegeimet tekintem, akkor mindenképpen a gyerekeknek szánt írásaimat kell kiemelnem. Ezt azonban leginkább a piac igénye alakította így. Kereslet nélkül is megírtam volna azokat a műveket, de azáltal, hogy például a gyermekirodalom virágzik, könnyebben eljutnak az olvasókhoz. Igyekszem egyensúlyt teremteni, ezért hatékonyabban keresem a felnőttek „társaságát" is.

– Hogyan látja a gyerekek és az olvasás kapcsolatát?

– Azt tapasztalom, hogy nagyon fontos, ki a pedagógus, aki teljes személyiségével végzi rendkívül fontos feladatát. A kortárs irodalommal foglalkozó órák, a személyes találkozások testközelbe hozzák, megmutatják, hogy léteznek „élő költők". Az olvasás, a jó – kortárs – szövegek kiválasztása nagyon lényeges. Amikor mai irodalmat keresnek az internet végeláthatatlan vegyes világában, még inkább felelősséggel bírnak a szülők és a pedagógusok is. Hiszem, hogy hagyományokra, szabályokra épülő szövegekkel is lehet modern hangon szólni.

– Minden gyereket érdekel, hogy egy híres ember milyen tanuló volt diákként! Szeretett iskolába járni? Volt kedvenc tantárgya?

– Mindig szerettem iskolába járni, ami persze nem a tanulás szeretetével egyenlő. Sosem voltam rossz tanuló, de kiemelkedő eredményeket csak az érettségi után értem el, amikor már feltételeztem, hogy megtaláltam az utamat.

– Milyen tanácsot, útravalót adna a mai ifjúságnak?

– Nem szívesen adok tanácsokat, inkább kérdéseket ajánlok. Ilyen egyszerűeket, mint: Honnan jövök? Mit szeretnék elérni? Van, amikor nincsen jó döntés, csak jobb. Akkor meg szoktam kérdezni magamtól: Mi szolgálja inkább a közösség érdekeit? Vagy csak ilyen egyszerűen: Mit szólna a döntésemhez Édesanyám?

Tóthárpád Ferenc

Szombathelyen született, Kőszegen élő író, költő, zenész, festő. Versei több országban megjelentek, s egyre több gyermekhez is eljutnak. Ír verset, mesét, novellát, esszét, riportot. Művei irodalmi, művészeti folyóiratokban, hetilapokban jelennek meg. Műveit felhasználják, megzenésítik kórusok, zenekarok, éneklik magyarnóta-énekesek.

Bokor Lívia