Kalandozás Nomádiában

A nap programjában a gyerekek pillanatok alatt belakták a Nyugat-Dunántúl legnagyobb palánk játszóvárát, amiben várbörtön, fegyvertár, vasverde, kaloda, lovagterem is van. Félórás történelmi bemutatót láthattak lovasokkal, íjászokkal, korhű jelmezekben vitézi virtuskodással. A népes közönség nagy hangerővel buzdította a verbuvált magyar vitézeket. Repült a nyílvessző, a hajítókereszt a céltáblába, a tuskó fölé, mellé, nagyokat kiáltottak, amikor siker koronázta a várnépség vitézségi próbáit.

Itt minden azért történik, hogy a gyerekek kellemesen érezzék magukat állapították meg a tanítványaikat elkísérő pedagógusok, akik nem fukarkodtak a házigazdák dicséretével: Értenek a gyerekek nyelvén. Nagyon jól éreztük magunkat. Kellemes kirándulóhely, érdemes volt Ajkára látogatni hangzott az egységes vélemény.

A gyerekek szép emlékekkel tértek haza, és messzire vitték Ajka idegenforgalmi látványosságainak hírét.

A gyerekek nagyon élvezték a tutajozást

A hatvankét fős, lelkes, vidám vendégsereg mellett Nomádia őslakói is kellemesen érezték magukat, így lett kerek a nap, melyen a játék, szórakozás mellett sokat tanulhattak, s még Ajka település helytörténetéből is ízelítőt kaptak, hallhattak Molnár Gábor és Fekete István író ajkai kötődéséről. Kirándulásuk végén látogatást tettek a Városligetbe, a Fekete István-szigetre, ahol megismerkedhettek az író állatszereplőinek szobraival. Az egyik kislány szomorúan kérdezte: Miért törték le VUK füleit? Erre viszont nem kaphatott magyarázatot.