Isaszegen találkoztak az egykori pápai diáktársak

Hatalmas öröm kerített hatalmába bennünket, hogy megint eltelt egy év és mi, a „kemény mag” összeverbuválódtunk és fehér asztal mellett osztjuk meg egymással az elmúlt egy év eseményeit.

Markel István osztálytársunk kérésének tettünk eleget, április 6-án kocsiba ültünk, és irány Isaszeg. István arcáról sugárzott a boldogság, amikor autónkat meglátta Isaszeg főterén.

Hatalmas ölelkezések közepén mondtuk és mondtuk a magunkét egymás szavába vágva. Varga Gyula volt, aki autóját feláldozva vitte el a helyszínre az osztálytársakat. Csepregi Istvánné Ili néni, kedves osztályfőnökünk fiatalos lendülettel pattant ki a kocsiból és fennhangon újságolta Pistinek, hogy ő végig szóval tartotta az utasokat, egykori tanítványait.

Majd megérkeztünk Markel István takaros otthonába, ahol már párja és kislánya terített asztalnál várta csapatunkat.

Finom reggeli után nyakunkba vettük az utat, és megnéztük Isaszeg nevezetességeit. Isaszeg Budapesttől 30 km-re fekszik a Gödöllői-dombságban. Pest megyéhez tartozik, Mátyás király kedvenc vadászterülete volt, Petőfi Sándor is sokszor megfordult e városban 1845- 1848 között. 1849. április 6., a győztes isaszegi csata napját helyi ünneppé nyilvánították, helyét a Honvéd Emlékmű őrzi.

A Szent Márton római katolikus templom, az úgynevezett „Öregtemplom”, a honvédsírok, a kőkereszt, a temetőből a kálváriára vezető keresztút, az Ave Mária kápolna a szabadságharcban részt vett isaszegi honvédek nevével, a Falumúzeum is sok érdekességet tartogatott számunkra.

Koszorúzásokon vettünk rész Isaszeg polgármesterével, Hatvani Miklóssal és a képviselő-testület tagjaival, akik nagy tisztelettel fogadtak minket.

Közös ebéd elfogyasztása az Isaszegi Csata Étteremben, kedves fogadtatásban volt részünk, az ebéd fantasztikusra sikerült, majd egy kis koccintás a nevezetes csata napján a Csata Panzióban.

A délutánt pedig a VIP-sátorban töltöttük el hangos kacagás, iszogatás közepette, a csata meg zajlott a sátoron kívül. Hatalmas tömeget vonzott oda ez immár hagyománnyá vált ünnep, amelyet több évtizede ünnepelnek a helyiek szervezésében.

A lovasszínház tagjainak, Pintér Tiborral az élen, fergeteges előadása örök emlék marad nekünk.

Maga a csata lejátszását a Hagyományőrzők Helyi Csoportja, valamint a különböző országokból jött „sereg” is nevezetessé tette.

Az idei évben szervezésem mellett Markel István szervezői képessége is meghozta az eredményt, a 2018-as találkozó remekül sikerült.

Nagyon jók ezek a találkozások, hatalmas építő erejük van és visszavisznek bennünket a gondtalan gyermek-évekbe. Rövid időre ugyan, de ismét diákokká, csínytevőkké válhatunk.

Pistinek és családjának, valamint a polgármester úrnak és képviselő uraknak is köszönjük a lehetőséget.

Már most várjuk a 2019-es találkozást, ahol újra és újra felidézhetjük majd az elmúlt évtizedeket.

Hegyi Ilona