Petőfi ismét Pápán járt

Petőfi idén március 15-én már járt a szeretett városban, ám ragaszkodásának bizonyítékaként most ismét ellátogatott eszmélésnek színhelyére. Szerencsés választásnak bizonyult a Kékfestő Múzeum szárítója, aminek kiemelt pulpitusát mintha erre a célra teremtették volna. Sándor jött és néhány pillanat múlva Sándorrá lényegült a színpadon. Mindehhez csupán néhány korabeli rekvizitumra (lúdtoll, egy fekete atilla) volt szükség.

Aztán megszólalt az első vers, melyben a költő a létnek azon kérdését boncolgatta, miért is iszik ő a bor helyett vizet. Az idézett versek és előadásmódjuk számtalanszor kacagásra késztették a közönséget, akik a kínált bor és a lopott csókok miatt részeseivé váltak a játéknak. A korcsmárosnéval való évődés, az isteni és nélkülözhetetlen nedű, a halál kicsúfolása, az életigenlés, a lyányok emlegetése aztán már egyenesen vezetett az önfeledt tánchoz, amihez profi néptáncosok is hozzásegítették (mindkét) Sándort.

Az előadó egy percnyi szünetet, egy pillanatnyi lazítást sem engedélyezett a közönségnek, közel egy órát tölthettünk a Petrovicsból Pápán Petőfivé vált költővel. Elhittük, hogy az ez idő alatt általa elfogyasztott bor vezetett azon az úton, ahol egy másik arcát ismerhettük meg. Csukárdinak köszönhetően ez legalább olyan izgalmasnak bizonyult, mint a forradalmáré.