Na, de ki az a Bajner Bálint? Egy jelzés...

Elsősorban az, hogy egy átlagos – hazánkban erős közepes, nemzetközi szinte bőven az alatti – futballista jelenleg az ország egyik legismertebb játékosa. Bajner Bálintnak hívják. (A legismertebb is lehetne, ha Dzsudzsák Balázs nem keresett volna milliárdokat, nem járt volna Zimány Lindával, ne tört volna össze egy sportkocsit, és nem lőtt volna pontot érő szabadrúgásgólt legutóbb Bukarestben.)

No, de vissza Bajnerre, aki mondjuk így a második a rangsorban.

De ki ez a srác? Játszott a Dortmund fakóban és féltucat másik csapatban különösebb siker nélkül. A fiatal tehetségekre éhes magyar futball egyik nagy felkapottja, aki aztán önmagát dobta a szakadékba azzal, hogy lekicsinylően, lenézően nyilatkozott hazája focijáról (innen a klasszikus „nem érdekel” jelmondat), illetve megmutatta, hogy valamivel több az egója, mint a sütnivalója (innen az „azért cseréltek le a 44. percben, hogy megtapsoljanak” magyarázat).

A közösségi oldalon méltán népszerű trollfocinak több sem kellett, felkapta a fiatal titánt, aki szinte minden héten adott muníciót a rajongóknak. Több százezer magyar szabadult rá Bajner aktuális csapatainak internetes felületeire, megbénítva azokat és kezelőiket. A csatár két angol klubjánál is komoly káosz alakult ki, az adminok azt sem tudták melyik gombhoz nyúljanak zavarukban. Bajner az összes online szavazást megnyerte, minden meccsen őt választották a legjobbnak, a kommentek 99 százaléka róla szólt, a csúcspont pedig az volt, amikor az egyik hazai válogatott mérkőzés 44. percében tapsvihar tört ki (a nemzeti csapat közelében sem lévő) Bajner „tiszteletére”.

Az angolok nem tudtak mit kezdeni a jelenséggel, tegyük hozzá, nem is értették azt. A magyar „internetnép” egy rohammal bevette az országot, a védekezés pedig csak olaj volt a tűzre. A sztori legújabb fejezete, hogy a játékos legutóbbi meccsére több mint száz honfitársunk látogatott ki személyesen, amit magyar légiós évtizedek óta, vagy tán soha nem tapasztalhatott. Harmadosztályban szereplő még biztosan nem.Sokan csak a viccelődést, iróniát, esetleg a rosszindulatot látják az úgynevezett trollkodásban. Én nem. Szerintem a trollfoci népszerűsége csakis egyvalamit bizonyít: azt, hogy ebben az országban óriási igény van a jó futballra. A háttérben hatalmas energiák feszülnek, s ezek csak a kitörési utakat keresik. Ez inkább legyen a trollkodás, vagy a Dárdai felé áramló szeretethullám, mint a stadionok felgyújtása! Persze a legjobb az lenne, ha végre Eb-n, vagy vébén láthatnánk a válogatottat...