Oké, „Vagány”, te nyertél!

Ha van sportoló, aki rajongva szerette, szolgálta, segítette választott sportágát, az a csapatban világbajnoki címig jutó tőrvívó Kovács Edit volt. A "Vagány" becenevet még Veszprémben kapta gyerekként egy edzés után. De van, aki még évtizedekkel ezután is így szólítja. Pedig egyáltalán nem úgy kezdődött a pályafutása, hogy az egyik legeredményesebb, legsikeresebb magyar olimpiai sportágnak szerez újabb sikereket.

-De nem ám, merthogy labdaőrült voltam, amint megláttam, hogy pattog, már nem lehetett bírni velem - emlékezett a kezdetekre Kovács Edit. - Teljesen mindegy, hogy milyen sportág volt, csak labda legyen. Vívásról viszont szó sem volt.

-De aztán Tiszttartó Tibor, veszprémi vívómester még is csak elcsábította a sportághoz. Az idén március 15-én Pro Urbe-díjjal kitüntetett, hetvennégy éves szakember igen szuggesztíven hatott a tanítványaira.

Foto: jochapress.hu

-Ez bizony így van, de először a barátnőmet választotta az általános iskolában. Otthon ugyan a szüleim már többször jelezték, hogy lehet vívásra járni, de én hallani nem akartam róla. Aztán az osztálytársnőm egyszer elcsalt az edzésre és ott ragadtam. Nem a vívás, sokkal inkább az előtte való játékok tetszettek és ragadták meg a figyelmemet. Végül a sportágat is megszerettem!

-A "Vagány" becenév is egy edzés végéhez kötődik, amikor futásban legyőzött mindenkit.

-Az egyik foglalkozás kezdetére nem tudott pontosan oda jönni Tiszttartó Tibor. Azt mondtam a többieknek, hogy ne várakozzunk tétlenül, hanem fussunk inkább. Az egyetemi sportcsarnok kicsi vívótermében nagyjából az ötvenedik kör után Parádi László megállt és lihegve azt mondta: oké Vagány, te nyertél. Ez a hatvanas évek közepén volt. De még mindig van, aki így szólít. Rajtad kívül is...
-De nem csak futás, hanem a tőr kiváló forgatása is egyre eredményesebben ment. Olyannyira, hogy már a fővárosban is felfigyeltek a kiváló veszprémi eredményekre.

-Igen, mert nem volt szokás, hogy vidéki junior csapat országos bajnokságot nyerjen. De nekünk remek együttesünk volt. Bodor Beával, Pintér Évával, Kovács Judittal, Tantos Ágnessel és Judittal "megvívtuk" ezt a csodát és győztünk csapatban.

-Aztán az érettségi után a szegedi tanárképző helyett, a Vörös Meteorhoz igazolt, amely később egyesült az MTK-val. Előbb a párbajtőr olimpiai bajnok Bárány Árpád, majd Szőcs Bertalan egyengette útját. A robbanékony, nagy munkabírású, hatalmas lelkierővel is rendelkező ifjú tehetség igazi csapatember volt a páston!

-Három olimpián (1976, 1980, 1988) is a bronzérmet nyert csapat tagja lehettem. Montreálban, 1976-ban nyernünk kellett volna. Legendák között vívhattam, a három Ildikóval. Tordasival, Bóbissal, Rejtővel és Maros Magdával. Fantasztikus névsor. Bay Béla szövetségi kapitány szerint akkor még zöldfülűnek számítottam, ezért nem engedett egyéniben indulni. Pedig összesen mindössze csak kétszer veszettem. Egyszer 4-3-ra, majd 4-2-re. Tordasi Ildi viszont megnyerte az olimpiát.

-Jutott aranymedál Kovács Editnek is a Lausanne-i világbajnokságon.

-Akkor Kovács Tamás szövetségi kapitány vezetett bennünket sikerre. Stefanekkel, Jánosival és Tuschák Katalinnal értünk célba szinte hibátlan vívással. Akkor azt mondtam, hogy már ezért az egy sikerért érdemes volt elkezdeni az egészet.

-Szöul után az olimpiai bajnok Gedővári Imrével együtt visszavonult. Milyen érzés abba hagyni azt, ami addig az életét jelentette.

-A mondás szerint a sportoló kétszer hal meg. Amikor visszavonul és amikor valóban távozik a földi világból. Szerencsére az első rész nekem másképpen alakult. Kovács Tamás számított ránk a szövetségben. Imre főtitkárként, én szakfelügyelőként dolgozhattam a vívásért. Amikor őt az Újpest elnökének hívták, akkor vettem át a helyét.

-De igazából az aktív sportot sem hagyta abba, hiszen klubszinten még vívott. Aztán érkezett Kovács Tamás segélykérése is.

-Valóban így volt, amikor Jánosi és Stefanek szülni mentek, akkor visszatértem a keretbe és a lyoni világbajnokságon a negyedikek lettünk.
-Tíz év után még is ott hagyta a szövetséget, csak nem harag,veszekedés volt az oka?

-Fogalmazzunk inkább úgy: az élet alakította, hogy felmondtam és ott hagytam azt, amit tizenkét évesen elkezdtem. Rengeteget dolgoztam a sportágért. Szerveztem, csapatot vezettem. Volt, hogy autóval vittem a sportolókat, zsűriztem, de végül azt mondtam, hogy elég volt. Mindent nekem sem kell eltűrnöm és elviselnem.

-És akkor érkezett a telefonhívás, hogy valaki beszélni szeretne a vívó szövetségben felmondott Kovács Edittel.

-Az a valaki pedig Berzi Sándor volt, aki az MTK futballistáinál technikai vezetőként dolgozott, amikor a klubban vívtam. Egy hét sem telt el a felmondásom után, amikor a főtitkár úr Magyar Labdarúgó Szövetségbe invitált eseményszervezőnek. Most például a magyar-román futball mérkőzést szervezzük ezerrel. A vendégek megérkezésétől az elutazásukig. Mindent, ami ebbe a találkozóba beletartozik. Egyet sajnálok csupán, hogy nem számoltam, mennyinél tartok. De nagyon soknál.

Ahogy az elején említettem az idő sok mindent megold. Kovács Edit végül olyan sportághoz került, ahol pattog a labda. De a vívásra is mindig oda figyel. A Törekvésnél és a Honvédnál is edzősködött. Hiányzik neki a mozgás, de legjobban a tanítványai. Ha csak teheti, meglátogatja őket. Most azonban ő is azért dolgozik a háttérben, hogy a magyar futball válogatott a lehető legjobban szerepeljen az Európa-bajnoki selejtezőn az Üllői úti arénában a románok ellen.