Életmentő volt az amputáció - Újra meccset vezetne Pernyesz Imre

A „spori” rangot, hírnevet szerzett magának a szakmában. Nem véletlenül, hanem elismerésként és időnként zrikálásként is szólították társai egyszerűen csak „Puhlnak”. Utalva az egykori világhírű kollégára, Puhl Sándorra. Sokszor hívták egyesületi, vállalati, cég rendezvényekre is, ahol szükség volt a korrekt, jó szemű, rutinos bíráskodásra. A sors azonban márciusban kegyetlenül bele szólt az ötvenhét éves férfi életébe. Hiszen már több, mint egy hónapja a szombathelyi Markusovszky Lajos kórház lakója.

-Éppen dolgozni indultam, amikor erős fájdalmat éreztem a bal lábfejemen, ahol észrevettem a két újam között egy sebet – emlékezett március 28-ára Pernyesz Imre. – A munkahelyi főnökömtől kértem két nap szabadságot, hogy kikúráljam magamat. Kenegettem, borogattam, de semmi sem használt. Ráadásul egyre rosszabbul éreztem magam. Ezért a kollégáim, akikkel egy apartmanban lakom, mentőt hívtak és onnantól alaposan felgyorsultak az események. Az orvosok először kivágták az általam felfedezett sebet, ami azonban már a boka körül is gondokat okozott. Amennyire tudom, valamilyen baktérium támadta meg a szervezetemet, aminek ez lett a következménye.

Pernyesz Imre aranysípot is kapott. Most a gyógyulásra koncentrál

A gondok azonban tovább szaporodtak, csaknem tragikussá vált Pernyesz Imre sorsa. Könnyeivel küszködve mondta, bejöttek hozzá az orvosok és meggyőzték arról, hogy amputálják a bal lábát térd alatt, mert még az is előfordulhat, hogy a fertőzés miatt két napon belül belehalhat a szövődményekbe.

-Inkább vállaltam az újabb megpróbáltatásokat, mert nem akartam meghalni – reagált hosszú csend után a megfellebbezhetetlen döntésre a futball játékvezető. – De még ekkor sem nyugodhattam meg, mert a csonkolás után ez a seb sem akart begyógyulni. Folyamatosan gennyezett. Most jutottunk abba a helyzetbe, hogy a hétvégén talán levehetik az orvosok a vákumot a csonkolt végről, ami leszívta a váladékot a lábamról.

Még itt sincs vége a szomorú történetnek, mert újabb beavatkozás vár Imrére. De ez már azért egy kicsit a fényt jelzi az alagút végén. A korrekciós műtéttel kialakítják annak a lehetőségét, hogy művégtagot kaphasson, hogy újra tudjon járni. Merthogy még nem mondott le örök szenvedélyéről, hogy újra sípjába fújhasson. És ehhez rengeteg lelki segítséget kap a családtagoktól, barátoktól, az ismerősöktől.

-Az Ausztriában, a határ közelében élő Csaba öcsém és felesége, Zsuzsa és a másik testvérem, Edit nagyon sokat tesz azért, hogy átvészeljem ezt a nagyon nehéz időszakot. Az orvosok és a nővérkék  is mindent megtettek azért, hogy életben maradjak és vissza kapjam a lehetőséget, hogy dolgozhassak, és remélhetőleg újra járhassak. Játékvezető társaim közül Bagó János, Mihály András és Kun Attila személyesen is meglátogatott a kórházban. Telefonon is sokan bíztattak, bátorítottak. Csak úgy, mint az internetes közösségi oldalakon. Ez erőt ad ahhoz, hogy a hagyományos, augusztus 20-i, eplényi tornán újra ott állhassak síppal a kezemben a pálya szélén. De az a veszprémi cég is jelezte, hogy számít a szolgálataimra a tornájukon, ahol évek óta én vezetem a mérkőzéseket.

Pernyesz Imre a munkahelyére a sárvári baromfifeldolgozó csomagoló üzemébe is szeretne visszamenni dolgozni. Azt mondta, a holland cég vezetője számít a munkájára. Hamarosan megkezdődhet a sérült bal láb rehabilitációja, amelynek egyértelmű célja, hogy ismét járni tudjon. Aztán majd meccset vezessen