Ötven éve boldogságban

Jóska bácsi katona volt Tapolcán, fess abban a katonaruhában Marika néni szerint, aki az akkori Balaton étteremben töltötte gyakorlatát felszolgálóként. Amikor Jóska bácsi megpillantotta a szép fiatal lányt, elámult.

Ötven év után újra felhúzták egymás ujjára a karikagyűrűt Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Azt mondtam, hogy csak ő lehet a feleségem. A következő év májusában elvettem - emlékezik Jóska bácsi, akit már akkoriban is jó humorúnak és szókimondónak ismertek. Ő 21 éves volt, élete párja 19. Egy ideig a szülőknél éltek Szentantalfán, majd Tapolcán nevelték három gyermeküket, a kis Marikát, a Józsikát és Anikót, ők mára nyolc unokával és három dédunokával ajándékozták meg őket. Később Diszelbe költöztek, a kis romos házat maguk újítgatták. Jóska bácsi dolgozott az építőiparban, volt kazánfűtő, biztonsági őr, vállalkozó. Feleségével boltot nyitottak, Marika néni onnan ment nyugdíjba. Közben főzni járt, könyvelt, és disznókat is tartottak százszámra.

- Dupla esküvőnk volt. A bátyám elvette Jóska húgát, együtt ünnepeltünk háromszázan. Sajnos ők már nem lehetnek velünk, az évfordulóra csokrot viszünk a sírjukra - mondja Marika néni.

Aztán az eltelt öt évtizedre emlékezik. Azt mondja, a sok munka, hajtás közben a betegségek és az összezördülések sem kerülték el őket.

- Kés-kanál zördülés nélkül nincs élet, de jól megvoltunk. A kapcsolatunkból a gyerekek csak a jót láthatták és azt kapták útravalóul - mondja Marika néni. Szombaton a családtagokkal együtt ünnepeltek. A templomi áldás után a kultúrházban Dobó Zoltán polgármester eskette őket, majd alig győzték fogadni a jókívánságokat, hogy még nagyon sok éven át foghassák egymás kezét.