A közönség a mennybe ment

Vidnyánszky Attila főrendező társulatát,   a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámaszínházat megelőzte  a híre, és nem csalódtunk. Gondolatilag és formailag magasan szervezett, lakonikusan tömör, egyszerű, ám érzelmileg telített költői népszínházat láttunk, amelyben a hétköznapi történet valami nagyon emberit képes felmutatni, játékos-ironikus groteszkkel kezelt életköltészetet. Bár felsejlik a falvédők világa Árkosi Árpád rendezésében, ez a Molnár-darab mégsem lesz  könnyes-bús folklór.
 
Ha úgy vesszük, az Üvegcipő semmi kis szöveg egy kis cseléd szerelméről,  a jó és a rossz ősi viadaláról. Úgy harcol egymással  a kiscseléd Irma (Tarpai Viktória) és az úrnő Adél (Béres Ildikó), mint a nap és az éj. Ám az  író és a rendező a rossz nőt is megérti, ugyanakkor a kiscseléd túlpörgő fantáziáját is mulatságossá teszi.  Mintha arra lennének kíváncsiak, van-e a rosszban valami jó és a jóban valami kis démoni. A darab végén győzedelmeskedik a jó, mint a mesében, és a kiscseléd elindul a boldogság felé az ő szerelmével, Sipos úrral (Kacsur András). Bár valóságosan és szimbolikusan is ő viszi a koffert törékeny nő létére, tudjuk, örömmel vállalja ezt a terhet. Ha létezik darab, amely a boldogság csökönyös kereséséről szól, akkor az   az Üvegcipő. 

Tarpai Viktória játékában az érzelmesség tiszta mosollyal és tiszta könnyel szólal meg, nem drámázva, hanem frissen, a színésznő egész lényéből kibontva, olykor eszelősen bizarrá fokozva. Magas hőfokon indul az előadás, jól ki van találva a játék a liszttel itt is és aztán a kenyérdagasztás groteszk jelenetében, de  kiváló ötlet  az esővizes hordóból szimulált vihar is az esküvőn. Utóbbi akár szimbolikus  is lehet: a vizeshordó, mint a hajnali erotikus fürdések színhelye, a drámai kifejlet eredője. Tulajdonképpen hagyományos színházat játszanak a beregszásziak, de a modern színház összes tapasztalatával felszabadítva, ettől olyan magával ragadó, amit látunk. Sajnálom, hogy hely híján nem tudom felsorolni az összes színész nevét. Élettel töltik meg a szöveget, akár több különböző szerepben is. Semmi kétség, megérdemlik a nagy sikert.
 

A Veszprémi Tavaszi Fesztivál fináléjaként mutatta be a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámaszínház  Molnár Ferenc színművét, az Üvegcipőt szombaton este Inotán, a Retro Színházban. Ez az esemény volt egyben az egyetem modern filológiai kara  által szervezett Kárpátaljai napok zárórendezvénye is. Vándorfi László a házigazda Pannon Várszínház nevében  bejelentette, ezentúl minden évben hívnak határon túli társulatot a Tavaszi Fesztiválra.