2012.04.04. 07:27
Fazekas István: Este héttől tízig vagyok szerelmes valakibe
Veszprém - Mikor összekerültek, két dologban állapodtak meg: soha semmit nem hallgatnak el egymás elől és nem szerződnek külön színházba.
Antal Olga és Fazekas István volt a vendége a Petőfi Színház Vastaps sorozat legutóbbi programjának. A műsor házigazdája, Varga Róbert újságíró arról is faggatta a színészeket, hogyan lettek ők egy pár. Antal Olga 1984-ben a Petőfi Színházban kezdte pályáját, Fazekas István egy évvel később érkezett.
A színész azt mondta, sosem keverte össze a színpadi és a magánéleti szerelmet; színészként a színpadon este héttől tízig szerelmes lehet valakibe, a magánélet más. A színészházban kollégáikkal együtt Most mutasd meg! játékot játszottak, ott érezték, hogy összetartoznak, emlékeztek mindketten.
Huszonhét esztendeje vannak együtt, színpadon viszont itt csak négy-öt darabban játszottak együtt. Két szakmabelinek azért nehéz együtt, mert hol egyiküknek, hol másikuknak megy jobban. Premier előtt egy héttel mindig beülnek próbára megnézni a párjukat, várva, hogy az szakmai tanácsot adjon. Ki melyik előadásban látta jónak a másikat? Antal Olga férjét az Oleg Tabakov rendezte előadásban, Goncsarov Hétköznapi történetében, A nagy brilliáns valcerben, de a mostani veszprémi bemutatóba sem tudott belekötni.
Fazekas István szívesen emlékszik felesége alakításaira a Libikókában, a Tigris és hiénában, a pécsi Vőlegényben, a Szabin nők elrablása című előadást harmincnyolcszor nézte meg, mert annyira dúlt a szerelem. Beszéltek arról, mennyire szeretik Veszprémet, most olyan, mintha hazajöttek volna. Itt olyan érzésük volt, mintha az egész város járt volna színházba; nemcsak őket ismerték, de ők is ismerték a nézőket. A színház társas produkció, a színésznek szüksége van szeretetre, arra, hogy olyan emberek vegyék körül, akik szeretik őt.
Nem szabad önmagunknak hazudni
Fazekas István azt mondta, szerencsésnek tartja magát, élete kilencven százalékában olyannal foglalkozott, amit szeret. Mikor abbahagyta a versenyszerű sportot, az öttusát, író akart lenni, aztán színész lett, sok örömöt talált ezen a pályán. Azt mondta, az életben mindent meg kell élni teljes életerővel, szenvedéllyel kell élni, és nem szabad önmagunknak hazudni. Aki kicsit is hazudik magának, abból nem lesz
jó színész.
