Az öröm örömet szül

Markovics Erzsébet hat évig dolgozott a Magyar Vöröskereszt Veszprém Megyei Szervezeténél véradásszervezőként. A szervezéséből származó véradások a megyei vérkészlet közel negyven százalékát biztosították, kiemelkedő munkájáért a Magyar Vöröskereszt Veszprém Megyei Vezetősége támogatói oklevelét kapta meg a véradók napja alkalmából.

Mint mondta, a véradásszervezés mindig plusz erőt, lelkesedést váltott ki belőle, hogy embereken segíthetett. Ezt a lendületet soha nem engedte alábbhagyni.

- Annál nagyobb boldogság nincs, ha az ember érzi, hogy amit az ember csinál, az fontos – mondta Markovics Erzsébet Fotó: archív

Három gyermek édesanyja, véradó és vért is kapó egyben.

- Második gyermekem születése után vért kaptam, akkor nem sejtettem, mekkora apparátus dolgozik azért, hogy a kórházakban a szükséges vérkészlet rendelkezésre álljon. A véradásszervezés hatalmas közös munka a vérellátó szolgálat munkatársaival és a munkahelyekkel, mindazon véradó helyszínekkel, amelyek a véradáshoz helyet, lehetőséget biztosítanak – mondta Markovics Erzsébet.

Úgy véli, hozzájárulni az ország biztonságos vérkészletének megteremtéséhez hatalmas felelősség, mert a folyamat végén beteg emberek vannak. Betegek, akiknek a gyógyulása a vérkészítményektől is függhet. A véradásszervezők láncszemek a nagy egységben, hiszen azért dolgoznak, hogy az országos vérkészlet biztosított legyen. Eredményességük más emberek munkájára is kihat, összességében pedig mindez nagy közös felelősség.

- Hálával tartozom mind a véradóknak, s mindazoknak, akik valamilyen módon is segítségünkre voltak abban, hogy egy-egy véradás megvalósulhasson. A gondviselés különös ajándéka, olyan területen dolgozni, ahol nap, mint nap olyan emberekkel van lehetőség találkozni, akik önzetlen segítségükkel életek megmentésében közreműködnek – fogalmazott Erzsébet.

A véradókat mindig mosolyogva fogadta, úgy, mintha Isten állna előtte. Megerősítette bennük, hogy fontos, hogy vért adnak, a betegek nekik is köszönhetik az életüket. A véradással önzetlenségükről, segíteni akarásukról tesznek tanúbizonyságot.

Minden embernél egy pici ráhatás szükséges az első véradáshoz, de egyben nagy öröm is, amikor rászánják magukat. Sokan Erzsébet hatására tették meg az első lépést, majd tértek vissza rendszeresen a véradó helyszínekre.

Erzsébet azt mondja, lelkesedése belülről fakad, ilyen az alaptermészete. Ha valaki lelkesen szeretettel, örömmel végzi a munkáját, át tudja adni ezt az érzést másoknak is.

- A lelkesedés lelkesedést, az öröm örömet szül. Ez csodálatos érzés. Minden nap lelkesen mentem dolgozni. Mindig azt mondtam a véradóknak, milyen szerencsés, hogy mi ezen az oldalon vagyunk, akik adhatunk– mondta Erzsébet.

A felelősség nem nyomasztotta, inkább motiválta, hogy a maximumot hozza ki magából.

Sikerként élte meg hogy azt is, hogy a felsőoktatási véradóversenyen minden évben részt vett a Pannon Egyetem és a Hittudományi Főiskola. - Három éven keresztül tudtam azt a lelkesedést tolmácsolni, aminek többek között köszönhető, hogy 2015-ben első helyezését ért el a Pannon Egyetem Felsőoktatási véradóversenyen – emlékszik vissza.

- Annál nagyobb boldogság nincs, ha az ember érzi, hogy amit az ember csinál, az fontos és más embereken tud segíteni. Nem félek a jövőtől, mindenki megszólítható, a fiatalok nagy része is motiválható, a siker pedig szárnyakat ad – mondja Markovics Erzsébet.

Előfordult, hogy a véradók megosztották vele személyes történeteiket, a rendszeres véradókat pedig a véradásszervezők ismerik, véradásaikat figyelemmel követik. Erzsébet szerint a lényeg, hogy a véradóknak a véradás jó élmény legyen, érezzék, hogy az az alkalom mennyire fontos.