A karácsony Isten szeretetének ünnepe – elmélkedés Ittzés Jánossal

Nem egyszerűen a názáreti Jézus földi életének kezdete, hanem kezdete Isten értünk való szenvedésének. Amit Luther a kereszt teológiájának nevez, az nemcsak a Golgotát jelenti, hanem az egész Jézus-drámát, mondta Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspök, akit az ünnep kapcsán kérdeztünk.

A karácsony a legismertebb, legkedveltebb keresztyén ünnep. Mit üzen nekünk?

– Karácsony azt a programot hirdeti meg, amit Isten már jóval előbb, a világ teremtésekor, illetve a bűnbeesés alkalmával az emberiségnek adott. Megígérte, hogy a bűnbeesett, Istentől elszakadt embernek megszületik a Megváltója, jön valaki, aki a kígyó fejére tapos. Ott van mögötte Isten üdvözítő terve. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez konkrét történeti esemény. Az evangélisták, főleg Lukács, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy felsorolják, kik voltak akkor jelen. Ilyen értelemben a karácsony egy kezdettől fogva elkészített isteni tervnek a történelemben való megvalósulása. De nem áll önmagában, nem valaminek a kezdete. Nem egyszerűen a názáreti Jézus földi életének kezdete, hanem kezdete Isten értünk való szenvedésének. Amit Luther a kereszt teológiájának nevez, az nemcsak a Golgotát jelenti, hanem az egész Jézus-drámát. A megtestesülés, egészen a húsvéti feltámadásig, a pünkösdi Lélek kitöltésééig. Nagyot vétünk karácsony lényege ellen, ha azt megpróbáljuk függetleníteni a mögötte lévő isteni ígérettől, illetve ha azt gondoljuk, hogy a betlehemi szent éjszaka egy pár órás esemény, ami az utána következőktől független. A testté lett Ige a szenvedéssel elnyert isteni üzenet hordozója.

Látjuk már a jászolbölcsőben fekvő kisgyermekben a világ Megváltóját?

– Akkor nem látjuk. Mária is tanácstalan, csak csóválja a fejét, amikor az angyali üdvözletben arról hall, hogy Isten mire választja, mire hívja el őt. Az evangéliumi beszámolók szerint inkább a félelem van jelen. „Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk”. És ott van József, aki szintén nem nagyon tud mit kezdeni akkor ezzel az eseménnyel. Amikor először viszik fel Jézust a templomba, hogy körülmetéljék, Simeon, a próféta kezébe veszi őt és azt mondja Máriának: „a te lelkedet is éles kard járja majd át”. Tehát már ennél a maradéktalan örömöt jelentő eseménynél is ott van az eljövendő kereszt árnyéka. Isten testté lett, emberré lett, halálos szeretetével vállalja a sorsunkat és önmagát adja értünk. Máshogy nem volt megoldható az Isten és az ember konfliktusa.

Sokan úgy tartják, és mondják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe.

– Ez így van. Csak tegyük hozzá, hogy Isten szeretetének ünnepe. Isten szeret bennünket, de nem biztos, hogy ez neki könnyű. Ez nem egy könnyed dolog, Isten ebbe a szeretetbe belehal. Istennek lehetséges, hogy a bűnös embert szeresse, hogy a bűnös ember megváltsa, Istennek lehetséges, hogy a terveit végrehajtsa, de ez neki nem könnyű. A megváltás halálosan nehéz; vér, könny és sírás van a Golgotán. De ez karácsonnyal kezdődik. Karácsony nem egy „oszlop” ünnepe, hanem – ha mindenáron képet akarunk használni – az Istent és embert összekötő híd első földi pillére. A másik pillér a Golgota. És mellette a páros pillér a kereszt és a feltámadás.

Az öröm és a békesség is kapcsolódik az ünnephez, vannak, akik mégis arról panaszkodnak, hogy nincs a lelkükben béke.

– Jó ilyenkor az angyalokat tanítómesternek elfogadni. Azt mondják: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”. Nem arról van szó, hogy Isten békességet ad az embernek, ami jó akaratú, hanem az emberekhez jó akarat, ami Istentől jön. Ez az, ami az emberben elindítja az Istenhez fordulás, a megtérés csodáját. Főleg, ha tudjuk, hogy az a betlehemi gyermek, aki a kereszten meghal, Isten fia. Ez nem két Jézus, Jézuska és megfeszített Úr. Hanem ugyanaz. Mostanában nagyon sokat hallunk arról, mennyire megcsappant a templomba járó hívek száma. A szentesti alkalmakon szinte többen vannak, mint az egész évben. Ez persze túlzás, de lélektanilag így éli meg a gyülekezet is. Aki ott van szentestén, miért nem jön, miért nem akar templomba jönni máskor? Ez mutatja, hogy vallásosságunkban valami kibicsaklott. Hogy ezt helyre tudjuk-e tenni, nem tudom, de hogy muszáj kísérletezni vele, afelől nincs kétségem. Tegyük hozzá azt is, hogy minden család nagy lelkesedéssel ünnepli a gyerekek születésnapját. De a születésnap csak azért lehetséges, mert az a gyerek egyszer vérben megszületett és körbement a hír, hogy örüljetek velünk, kisgyermekünk született. Akinek egyszer örülünk, Jézusnak, miért nem tudunk érte újra meg újra összejönni? Nemcsak a születésnapján, karácsonykor, hanem amikor ő keres, ő hív bennünket.

Vannak, akiket betegség, fájdalom, testi kínok gyötörnek, sírnak, gyászolják elvesztett szerettüket. Mások talán anyagi nehézségekkel küszködnek. Számukra hogyan lehet boldog az ünnep? Ők hol találnak vigaszt?

– Nagyon szép kifejezés az, hogy nincsen olyan könnyünk, amit Jézus Krisztus már ne sírt volna el értünk. Nincsen olyan fájdalmunk, amit ő ne hordozott volna el. És ha egyedül maradunk a halálunkra, akkor sem vagyunk egyedül, mert ő már meghalt értünk. Aki szenved, terhet hordoz, ha hittel néz az értünk megszületett és sorsunkat hordozó, halálával bennünket bűntől megváltó Isten fiára, igenis vigaszt talál a kereszt hordozásában is. Nem lesz könnyebb, de erőt kap. Bizonyságot tehetnek erről egyházak és mindazok, akik ezt valaha megtapasztalták. Én magam is közéjük tartozom. Ha Jézus Krisztusra tekintünk, akkor ő még a szenvedéseinket is elhordozhatóvá, és reménységben elviselhetővé teszi. Természetesen vannak olyanok, akik talán maradéktalanul tele vannak örömmel, nincs gondjuk, egészségesek, jól sikerültek az üzleti terveik, minden dologban eredményesek, ügyesek és erősek voltak. Azok vigyázzanak, hogy az örömüket ne szakítsák el az öröm forrásától.

Többen elpanaszolják, hogy mennyire megterhelő számukra az ünnepi készülődés, az ajándékok vásárlása, keresése, a boltokban tolongás, a karácsonyi menühöz valók beszerzése. Az ünnep szinte csak a külsőségekről, a csillogásról és a vásárlásról szól.

– Ez attól függ, hogy ezt az ünnepet is – mint sok más ünnepet – a magunk képére akarjuk-e formálni és magunk gyártotta eseménynek gondoljuk-e. Ha a karácsony számunkra az, ami: Isten előkészítette, Isten adta, Istentől valóra váltott, Istentől örömöt szerzővé teremtett ünnep, akkor más a helyzet. Csak az ajándékozót és az ajándékot nem lenne szabad elválasztani. Ez az ősbűn. Hogy amit a teremtésben kapunk, annak örülünk, de annak semmi köze ahhoz, akitől kapjuk. Ezért olyan sivár sokaknak a karácsonya. És nemcsak a karácsonya, hanem a többi ünnepe még inkább.

És mi lesz, ha elmúlik a karácsony? Mit viszünk magunkkal tovább a hétköznapokra?

– Mindenki személy szerint éli meg az ünnepet. Ha valaki elmegy a szentesti istentiszteletre, éjféli misére vagy esetleg első ünnepen a templomba, és ezzel letudta egy évre – sajnos, nem kevesen vannak ilyenek –, annak az ünnep sem volt az igazi, a többi nap is szürkeségben telik majd. De aki tudja, hogy karácsony nem önmagában, helyi értékkel bíró ünnep, hanem Isten folyamatos szeretetének egy különleges eseményére minket figyelmeztető alkalom, és ő kísérni akar tovább, nem itt maradni bambinoként a templomi jászolban, hanem felnőtt, meghalt, feltámadott, az egyházában velünk való maradását megígérte, az másként látja az ünnepet. Aki így tudja élni az év múló és terhesebb napjai közepette is az életét, az tudja, hogy Jézus nem csalt meg bennünket, amikor azt mondta: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ez nem a bambino Jézusnak, ez az örök Úrnak az üzenete. Velünk van karácsonykor, és az év más ünnepein, más napjain is. Aki ebbe kapaszkodva éli az életét, hordozza a keresztjét, harcolja küzdelmeit és ezzel a lelkülettel ad hálát azért, amit Istentől kapott, annak lehet karácsonya, húsvétja, pünkösdje, de lehet egy egyszerű vasárnap is – az is húsvét minden alkalommal –, annak számára az Istenben való öröm megmarad.