Csend, s néhány szál virág

Szent Odiló bencés apát kezdeményezte - először 998-ban ünnepelték - , hogy mindenszentek napja után, mely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzünk meg s imádkozzunk valamennyi elhunyt „testvérünkért”. Kezdetben katolikus ünnep volt a halottak napja, később más keresztény országokban is elterjedt.

 A katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik. Az üdvözülést meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek érte. Ezen a napon mondunk imát a bűneinket halálával megváltó Jézus keresztre feszítésekor ejtett „Öt Szent Seb” emlékezetére is.

Halottak napján álljunk meg egy pillanatra, gyújtsunk gyertyát, s csendben, a gyertyáink lángjának pislogó fényénél hitünk szerint emlékezzünk szülőkre, testvérekre, nagyszülőkre, barátokra, mindazokra, akik eltávoztak: „/ Már eltűnt régen a hajó Veled / és én még mindég kendőt lengetek, /s amíg távolba réved a szemem: /arcod vonásait idézgetem. / ”